Vártam ... vártam …

Vártam-vártam, több tucat éven át,
hogy valaki törõdjön velem.
Nem követeltem, csupán reméltem,
hogy egyszer fontos lesz majd az életem,
… valakinek,
aki szelíden szól, hogy "életem",
S közben lágyan, puhán fogja meg …
magánytól remegõ két kezem.

Átölel, …
Nem szorít magához, mégis érzem,
hogy sohasem enged el.
Végigsimítja arcom,
és ha elalszom, …
s az álom forró könnycseppet fakaszt szemem szegletén,
Õ, puha ujjával letörli azt,
s boldog mosollyal ébredek, …
bánatos magányom helyén.

(TDT)