Zápor közeledik, zúg a szélben,
bokrok dideregnek kinn az éjben.

Míg felhõnyi cseppek a fázó földre hullnak,
apró csillagocskák a messzi égre gyúlnak.

De itt lenn a földön mégsem lesz világos,
párát pislog az ablak, fáradtan ásít a város.

Háztetõkön halkan csordogál
az esõcseppek könnye,
mint mikor a gyász a túlélõre vár,
s kacag meggyötörve.

Zápor közelg, …
érzem, lassan felfrissül a táj.

Lemossa mind a szennyet, …
S ha felvirrad elfelejted,
hogy mennyire fáj a muszáj.

(T.Dénes T.)