e-mber

avagy egy új veszélyeztetett faj keletkezése

 

 

D é n e s T a m á s matematikus  

független szakértő 

e-mail: titoktan@freemail.hu

 

„Civilizációnk újkeletű és még nem nyomta rá bélyegét a testünkre.
Ha egészségesek akarunk lenni, testünket vissza kell helyeznünk
abba a környezetbe, amely számára kialakult."

 

(Szent-Györgyi Albert: Az élő állapot,

Kriterion Könyvkiadó, 1973.)

 

 

Ritka pillanat részesei lehetünk mi, a Föld lakosságának kb. 10%-át kitevő, úgynevezett modern társadalmak egyedei, akik a „2000-es évszám probléma” PR zászlaját lobogtatva egy éven át „rettegtünk” az alig várt ezredfordulótól, akiknek ajtaján kopogtat az információs társadalom (az e-society) virtuális, vagy valóságos „szelleme”. Ritka pillanat ez, hiszen az evolúció tíz-százezer-millió éves folyamában egy új emberfajta (talán csak mutáció) kialakulásának vagyunk most tanúi, esetleg részesei, ez az e-mber.

 

Az elektronizáció cérnaszálán függő homo-sapiens az e-mber (ejtsd: imber), aki az élővilág legkiszolgáltatottabb, legsebezhetőbb fajává küzdi le magát a táplálkozási lánc csúcsáról, miközben folyamatosan töretlen fejlődésről beszél.

Az új fogalom természetesen simul az e-mail, e-business, e-bank, e-society stb. sorba, így talán fölösleges is a kiejtés zárójeles közlése, bár számomra az „e” i-ként való kiejtése modellértékű, mint a kritikátlan és bamba amerikanizálódás egyik ékes jele. Való igaz, hogy az angolban (és ebben véletlenül az amerikai sem kivétel) az „e” hangot szó elején, általában i-nek ejtik, az pedig mindenki számára világos, hogy esetünkben az „e” az electronic szó rövidítéseként szerepel. Minden ilyen szóösszetételnek (és rövidítésnek) tehát van valódi magyar megfelelője. Az elektronikus szó szintén „e” betűvel kezdődik, ám magyar kiejtése egyszerűen és minden amerikanizálódás ellenére „e” és nem „i”.

Javaslom tehát mindazoknak, akik az Európai Unióban is szeretnék megőrizni anyanyelvüket, nyugodtan mondják (ha már nagyon muszáj), hogy e-levelezés (az e-mail helyett), e-kereskedelem (az e-business helyett), vagy e-társadalom (az e-society helyett), ahol az e-t egyszerűen, magyar módra e-nek kell kiejteni. Az alábbi kérdés mégsem csupán a nyelvészeket szólítja meg:

Új társadalom, új emberi minőség az e-mber, avagy a jövő e-társadalma talán az új e-mber kovácsa ?

A válasz előtt tegyünk egy kis kitérőt!

Erdős Pál, a XX. század magyar matematikus óriása, az egész világon a matematika nagyköveteként megbecsült ember volt (1996-ban hunyt el). Matematikai eredményein kívül különleges volt saját világa is, melynek részét képezte egy speciális nyelvezet. Ebben a család szereplőit sajátosan nevezte el: a férjet „rabszolga”-nak, a feleséget „úr”-nak, míg a gyermeket „epszilon”-nak ( ) mondta. Ez utóbbi onnan ered, hogy a matematikában az igen kicsiny mennyiségeket a görög epszilonnal szokás jelölni. Erdős Pál nagyon szerette a gyerekeket, tehát nem a lekicsinylés, a jelentéktelenség vezette őt a „névadáskor”.

Nekem mégis az „e-mber”-ről, az elektronikus társadalom jelentéktelen, globálisan szorongó, felnőttként is kicsiny gyermek-embere és a gyerekként jelentéktelen felnőttnek kezelt embere jut eszembe. Be kell látnunk, hogy a mélyen emberi Erdős-féle szóhasználatnak ehhez mindössze annyi köze van, hogy a görög ABC-ben az epszilon megfelel a magyar e-nek.

Az emberiség nagyon kicsi része (emlékezzünk az epszilon matematikai jelentésére), kb. 10%-a van abban a helyzetben, hogy az e-társadalom kézzelfogható közelségébe kerülhet.

Ha ez a XX.század végén elkezdődött mesterséges rohanás ilyen ütemben folytatódik (melyet „virtuális agárverseny” effektusnak neveztem el, aminek zászlajára eme feliratot írhatnánk: „Érjük utol a nemlétező nyulat egy virtuális agárversenyen!”), akkor a 90% elszakadása a 10%-tól ugyanilyen rohamos mértékben (exponenciálisan) növekszik, míg véglegesen behozhatatlanná válik. Azaz a Földön élő emberiség két „kasztra” szakad szét.

Márpedig, mint tudjuk, a kasztrendszer nem engedi meg a kasztok közötti mobilitást!

Mivel az e-társadalom globális társadalmi rendszer, így a két kaszt közötti határt már nem az országhatárok fogják kijelölni, hanem egy globális gazdasági és kulturális koncentráció, amely valósággá teszi a globális társadalom megvalósíthatatlannak hitt rémét. Az emberiség globális társadalma tehát egy e-lit (azaz információ-birtokos) és egy tömeg kasztra bomlik, amely tulajdonképpen megfelel a 2500 évvel ezelőtti rabszolgatartó társadalom modern formájának.

Az e-lit kaszt teljes gazdasági és információs kiszolgáltatottságban tartja a tömeget, azaz egy az ókorinál ördögibb rabszolgaság valósul meg: az információs gyarmatosítás. A tömeg teljes, észrevehetetlen manipulálhatósága, a virtuális és valós világ teljes összekeveredése, az információs rabszolgaság.

 

Most kéne kicsit megállni!

Higgadtan végiggondolni a hosszú távra kiható súlyos döntéseket. Most még van esélyünk arra, hogy Magyarország ne egy globális kasztrendszer, hanem egy emberközpontú Európa egyenrangú része legyen. Most még lehet nem benevezni a „virtuális agárversenyre”!

 

A fenti gondolatok szárazak és mellbevágók. Manapság még az informatikával, információbiztonsággal és az ezekkel kapcsolatos döntésekkel foglalkozók körében is átláthatatlanok. Erre utal az az eufórikus hangulat, amely a globális e-kommunikációs rendszereket körülveszi, olyannyira, hogy a jövendő kor, az információs társadalom eddig ismeretlen és korszakos problémáiról teljességgel elvonja a figyelmet. Erre utal az, hogy a hivatalos felfogás hajlamos az információs társadalmat valamiféle technikai bravúrnak (pl. internet, e-kommunikáció, digitális technika, stb.), semmint emberi életek, emberi viszonyok bonyolult rendszerének tekinteni.