Ahogy a fenti ábrán látható (1), 1997-ben a Deep-Blue sakkozó program teljesítményével következett be a trendforduló, amely a mesterséges intelligencia (MI) kutatásokat meghökkentõ szintre juttatta. Mára a gépi kapacitások exponenciális növekedése által a MI egyre komplexebb feladatokat képes megoldani, sõt olyan gyorsan "tanul", ami már az emberek esetében elképzelhetetlen.

Elon Musk (1971- ), a világ egyik legnagyobb cégének a Teslanak a tulajdonosa egymilliárd dollárt fektetett az OpenAI mesterséges intelligenciával foglalkozó startupba. A MI technológia legújabb, 2017-es sikere, hogy az OpenAI egy játékban profi e-sportolókat gyõzött le. A siker különlegessége, hogy nem egy adott szabályrendszert programoztak a gépbe, hanem a gépet addig játszatták a Dota2 programmal, amíg az magától meg nem tanulta a játékot. Ehhez a programnak két hétre volt szüksége, sõt a The International 2017 versenyen le is gyõzte az egyik profi játékost, aki szerint hús-vér ember benyomását keltette a rendszer.
Ekkor Elon Musk ezt írta egy Twitter bejegyzésében: "Jobban kellene félnünk a mesterséges intelligenciától, mint amekkora fenyegetést Észak-Korea jelent." (2), ami azt sugallja, hogy a MI technológia rohamos fejlõdése nagyobb kockázatot jelent az emberiség számára, mint egy újabb nukleáris háború.

Nem Elon Musk az egyetlen, aki szerint óriási problémát jelenthet a mesterséges intelligencia elszabadulása. A veszélyekre korábban már figyelmeztetett Stephen Hawking is (3), aki maximum 100 évet jósolt az emberiségnek, ha a MI ilyen ütemben fejlõdik.

Elon Musk az emberiségre leselkedõ veszély elhárítását a szabályozásban látja, amikor ezt írja:
"Senki sem szereti a szabályozást, de szabályozva van mindaz, ami veszélyezteti a lakosságot (autók, repülõgépek, élelmiszerek, kábítószerek stb). A Mesterséges Intelligenciát is szabályozni kell."
(4) (Elon Musk, Twitter 2017. aug. 11.)

Talán nem véletlen, hogy éppen 2017-ben hozták létre Elon Musk irányításával az agy-számítógép interfész megalkotására vállalkozó Neuralink céget. A Neuralink célja, hogy olyan eszközöket fejlesszen, melyeket az emberi agyba lehet ültetni, és amelyek ezáltal elõsegítik az emberi agy és a gépek közvetlen kapcsolódásának lehetõségét.
„Úgy gondolom, idõvel bekövetkezik majd a biológiai intelligencia és a digitális intelligencia egybeolvadása” – mondta Musk a Dubajban rendezett World Government Summit konferencián.

Mindeközben, az amerikai kormány olyan implantátumon dolgozik, amivel a katonák agya közvetlenül kommunikálhatna a számítógépekkel. Az USA Védelmi Minisztériumának kutatásokért felelõs részlege (DARPA) minden eddiginél gyorsabb agy-gép interfész megvalósítását tûzte ki célul.
Az interfész valójában egy olyan fordító lenne, ami az agy idegsejtjeinek elektrokémiai nyelvét alakítaná át egyesekké és nullákká, azaz a digitális számítógépek által értelmezhetõ bináris kóddá. Majd mindezt egy emberi szervezettel kompatibilis, kockacukor nagyságú implantátumba kell belezsúfolni, amit beültetnének a katonák agykérgébe.


Ugyanakkor Mark Zuckerberg (1984- ), a Facebook alapítója szerint nem kell félni a MI-tól. Ezt nyilván egy merõben eltérõ fejlesztési filozófiára alapozza, hiszen a Facebook is fejleszt saját mesterséges intelligenciát.

Felmerül a kérdés, hogy miért fejlesztenek a nagy cégek mesterséges intelligenciát, ha ennyire tartanak tõle?
A válasz nem bonyolult. Ha a technológiát megfelelõ irányba terelik, akkor a felhasználási területek száma gyakorlatilag végtelen. Könnyebb lehet vele a városfejlesztés, a kereskedelem, de a közlekedés és az egészségügy is rengeteget profitálhat a MI segítségével. Ezeket a területeket biztonságos mesterséges intelligenciának is nevezik.

A MI azonban rossz irányba is sodródhat, elég csak a hadiipari felhasználásra gondolni, ahol egy önmagától tanuló, elemzõ szoftver akár olyan következtetésekre is juthat, amelyek valóban veszélyeztetik az emberiséget. Nem csak a vállalatok, de az államok egy része is rendelkezik saját MI kutató programmal. Ezeknek is vannak a hadiiparéhoz hasonlóan veszélyes MI alkalmazásai, mint például az állampolgárok "profilozása", vagy éppen az arc és hangfelismerõ rendszerek alkalmazása az állampolgárok tömeges "megfigyelésére". Kína 2030-ra szeretne az iparág vezetõ hatalma lenni, amihez 150 milliárd dolláros, háromlépcsõs ütemtervet készített a kínai Államtanács.

Amint azt megmutattuk az elõzõkben, már a 20. század végén a sakk, majd a go játékokban is felülmúlta ellenfelét a MI, igaz a sakk és a go meghatározott szabályrendszer szerint játszható. Garri Kaszparov korábbi sakkvilágbajnokot már 1997-ben legyõzte a 32 párhuzamosan mûködõ számítógépen futó DeepBlue program. Újabb áttörést ért el az AlphaGo nevû program, amely 2015-ben 4:1-re gyõzte le Li Szedolt, a go sportág bajnokát. 2017-ben újabb döbbenetes rekordot állított fel a mesterséges intelligencia, ugyanis a DeepStack pókerprogram az összes profi játékost legyõzte. Ez különleges áttörés volt a MI történetében, mert a póker során nem ismert minden információ (az ellenfél lapjai), és a lehetséges variációk száma is olyan magas, amelyet nem lehet végigelemezni. Emiatt a programhoz saját "intuíciót" kellett kifejleszteni, amivel többek között a blöfföket is képes volt felismerni.

Bár a MI fejlettségét, újabb -és újabb fejlõdési szintjeit, mindig játékosan, azaz játékokon próbálják ki és mutatják be, a MI a 21. században már NEM JÁTÉK!

A DÖNTÉS egyelõre (még) az ember kezében van,
hogy milyen CÉLT (célrendszert) jelöl ki a mesterséges intelligencia alkalmazása számára.
Vagyis, hogy a MI az embert SZOLGÁLJA, vagy HELYETTESÍTI?

Nem véletlen, hogy az alkalmazás célrendszerének szabályozása a döntés kulcsa. Jóindulatúan feltételezzük ugyanis, hogy a társadalom tanult a 20. századi tragédiákból, amikor a tudomány tudásvezérelt belsõ fejlõdésébõl fakadó óriási eredményeit, a politika a gazdasági érdekvezérelt technikai innovációkra alkalmazta elõször. Azaz a tudomány legnagyobb eredményeit elõször mindig az emberiség ellen használták fel (lásd atomelmélet, számítástechnika hadászati alkalmazásai, stb). Nem ad túlzott optimizmusra okot A. Einstein gondolata: "A történelem arra tanít meg minket, hogy az emberiség semmit sem tanul a történelembõl."

Tudatosítani kell tehát a döntéshozókban, hogy minden döntés (problémamegoldás) CÉLVEZÉRELT, azaz csak a célrendszer ismeretében lehet megalapozott döntési alternatívákat kidolgozni, amelyek alapján képesek lehetnek megalapozottan dönteni (5). Azaz a problémák nem léteznek "általában", így a problémákat sem lehet "általában" megoldani. Ezért nem lehet, vagy inkább NEM SZABAD "általános problémamegoldó gépeket", azaz univerzális robotokat készíteni.

A CÉLRENDSZER egyben feltételezi, hogy megadjuk a probléma FELTÉTELRENDSZERÉT is, mivel a kettõ csak együtt értelmezhetõ a kreatív gondolkodás számára. Így ér össze az információ->ismeret->tudás gondolkodási körfolyamat, amely a kreativitás relativitását és egyben a kreatív gondolkodást, mint az ember diffrenciaspecifikumát jelenti.

A mesterséges intelligencia rendszerek egyre félelmetesebbnek tûnõ "tudását" egyre bonyolultabb játékokon demonstrálják (sakk, go, póker). Nem véletlen tehát, hogy a MI-ban az emberiség jövõjének nagy veszélyét látók (pl. Elon Musk, Hawking, …) a MI alkalmazását az emberi társadalom játékának, sõt az emberi társadalmat magát is játéknak tartják. Márpedig minden élõ társadalom egy-egy biológiai faj ÉLETTERE, azaz a faj túlélése (fennmaradása) függ tõle. Ez pedig NEM JÁTÉK!

Ha tehát a Mesterséges Intelligencia számára az azt létrehozó ember megfelelõ célrendszert jelöl ki,
akkor a MI nem veszély az emberiségre nézve, hanem az
EMBERKÖZPONTÚ TÁRSADALOM nagy lehetõsége (lásd pl. Zuckerberg).

Az alkalmazás megfelelõ CÉL KIJELÖLÉSE így hangzik:
A Mesterséges Intelligencia az ember szolgálatában áll
. . . és . . .
N E M arra igyekszünk "megtanítani" a gépeket (robotokat),
hogy hogyan tudják helyettesíteni az embert!

. . .

A 21. századi modern társadalmakat nevezik "tudásalapú" társadalmaknak. Egy biztos, ezek a társadalmak a "fejlõdést" az e-technika, azaz az elektronizáció, a digitalizáció és a globális informatikai hálózatok mindenhatóságában látják. Eme "fejlõdés" (6) csúcsát a humanoid robot, azaz az e-mber képezi.
Tehát a negyedik generációsnak nevezett ipari forradalom kiemelt termékei, a HUMANOID ROBOTOK. Ezeknél (sajnálatos módon) már nem csupán az emberi intelligencia funkcionális másolását tûzik ki célul, hanem az érzelmek által vezérelt emberi viselkedést is.

Kérdések:
1. Vajon ez a NEM, vagy csak igen furcsán definiált "fejlõdés" (6), valóban "tudásalapú" társadalomhoz vezet-e?
2. Vajon az így létrejövõ társadalmak, a szó valódi értelmében HUMÁN társadalmak-e, vagy inkább "humanoid" társadalmak, amelyben az ember egyre kiszolgáltatottabbá, az emberiség kultúrája pedig egyre jelentéktelenebbé válik?

HUMÁN RABSZOLGATARTÓ társadalom = INFOSANCE kor

Az tény, hogy az elõzõkben hivatkozott (bár egzaktan nem definiált) úgynevezett "modern" 21. századi társadalmak alapja a Mesterséges Intelligencia (MI). A jelenlegi "fejlõdési" trendek, alapvetõen olyan elektronizált, digitális és globális informatikai hálózatokon alapuló e-társadalmakhoz vezetnek, amelyek CÉLJA az EMBERT mindenben modellezõ (leutánzó), majd a technikai lehetõségeket tekintve az EMBERT HELYETTESÍTÕ humanoid robotok megteremtése és elterjesztése.

Ma még a MI kutatások CÉL MEGJELÖLÉSE az emberi intelligencia kezében van, ezért valódi lehetõség, hogy az ezt felhasználó robotok valóban az ember SZOLGÁLATÁBA álljanak. Azaz olyan célfunkciókra (tevékenységekre) alkalmazzuk azokat, amelyek az ember számára veszélyesek, vagy éppen növelik a tevékenység hatékonyságát. Kihasználjuk azt, hogy nem az embernek kell robotolni, mert a gépek eredendõen, bizonyos célokra alkalmazandó robotolásra készülnek.
Azaz, nem fáradnak, jóval nagyobb és egyenletesebb teljesítményre képesek mint az ember, tanításuk, és meghibásodás esetén, a javításuk az ember kezében van.

De talán a gépi robotok legfontosabb tulajdonsága, hogy eredendõen NEM RENDELKEZNEK SZUBJEKTUMMAL, így nem éreznek se örömöt, se fájdalmat, nincs veszélyérzetük és semmiféle érzelem nem befolyásolja a mûködésüket!

- Egyrészt tehát a robotokat pontosan azon tulajdonságaikért készíti az ember, és ruházza fel (szó szerint) mesterséges intelligenciával, amely tulajdonságok rontják, vagy veszélyeztetik az emberi tevékenység hatékonyságát.

- Másrészt az emberközpontú társadalom alapvetõ specifikuma éppen a HUMÁNUM, ami megvalósítja és nem csupán hirdeti az emberi jogok egyenlõségét. Vagyis fogalmilag kizárja az ember -ember által való kizsákmányolását!

A mesterséges intelligenciával felruházott robotok tehát, az emberiség számára lehetõvé teszik egyfajta e-RABSZOLGATARTÓ TÁRSADALOM létrehozását. Ez NEM az ember-emberáltali kizsákmányolásán alapuló, a történelemben már létezett, klasszikus rabszolgatartó társadalom, hanem az EMBERI INTELLIGENCIA felszabadítása, a mesterséges intelligencia,
azaz az e-rabszolgák által.

Így oldható fel az a látszólagos paradoxon, amit a társadalomtudományban meglévõ fogalmi tisztázatlanságokból (a definiálatlanul használt fogalmakból és szóhasználatból) fakadóan,
a HUMÁN RABSZOLGATARTÓ TÁRSADALOM jelent.

Így válik érthetõvé, hogy a (7) és (8)-ban leírt INFOSANCE kor (társadalom) éppen ennek a "humán rabszolgatartó társadalomnak" a megvalósulása.

Budapest, 2018, 2019, 2020, ... ??? --------(T.Dénes T. )