Nézd csak!
Míly mély lábnyomok a MAgyar nép letiport lelkén,
s az (O)csmány (V)ezér hatalma rajta vígan tapos!
Egykor virágillatú kertekben …
ma nem virít a rózsa,
Már nem vár a bibén harmatos nektár a pillangóra,
a pávatáncra lépõ lábnyomoktól minden sivár lapos.

És a NÉP,
akinek egyetlen vétke az élete már,
Tétlen ül … az örök megváltóra vár,
míg csonka életén
sáros vadászcsizmák taposnak éppen, …
Míg puccos pökhendi pimaszok
pávatáncot járnak a meggyalázott népen.
Vajon e NÉP mért tûr oly régen?
Vajon még mindig miért íly alázatos?!

Porlepte mélybõl,
mért nem kiáltja, hogy ELÉG!
Miért hallgat?
Mért nem harsog a dal semmiképpen?
Miért nyomja agyon a gond,
a szolgasors városon, s vidéken,
ami már évszázados?

Mért nem zeng ezernyi MIÉRT?
A nyüszítõ, fájó igen helyett, …
Miért nem szól büszkén MINDENKIÉR',
hogy NEM leszünk tovább cseléd!
S ha gyûlölet csizmával taposnak,
mért nem üvölt rá mindenki NEM-et?!

EMBEREK ÉBREDJETEK FEL!

És e sorsrontott NÉPNEK
követeljük EGYÜTT az élhetõ jövõt!
Mikor megint a legszebb szó az lesz,
hogy SZERET!

Mert gyermeket szépre nevelni,
s felemelni õt, ...
Gyûlölet helyett, …
Tudd meg, ... csak így lehet!

Orbánia (MAgyarország), 2018., ... ??? --------(T.Dénes T. )