Vissza a FŐMENÜ oldalra!

Vissza az előző oldalra!

20. századi irodalmi utópia,

vagy a 21. századi e-társadalom virtuális valósága?

(információ)BIZTONSÁG a NAGY TESTVÉR 60. ... 70. születésnapján

Dénes Tamás matematikus-kriptográfus
Amint az a fenti címből látható, a jelen dolgozatot éppen 10 éve írtam a NAGY TESTVÉR 60. születésnapján. Szomorúsággal vegyes büszkeség tölt el, hogy az elmúlt 10 év alatt, nem csak a múlt, de a jelen sem változott, ... sőt a mai valóság messze túlszárnyalta Orwell fantáziáját!
	Olyan arckép volt, amelyet úgy rajzolnak meg, hogy a tekintete mindenhová követi az embert, akárhonnan nézi. NAGY TESTVÉR SZEMMEL TART – hirdette az arc alatt a felírás.” (George Orwell) [1]

Tartalomjegyzék

1. - George Orwell irodalmi utópiája: 1984
2. - Newspeak azaz Újbeszél nyelv
3. - Újbeszél az e-kommunikációban
4. - NAGY TESTVÉR az e-társadalomban ECHELON-ná vált
5. - Valóban mindent „lát” és „hall” a NAGY TESTVÉR?
6. - NAGY TESTVÉR a tengerek mélyén
7. - NAGY TESTVÉR az internetben
8. - A STOA jelentések leleplezték az 50 éves NAGY TESTVÉR-t
9. - A „húsevő” NAGY TESTVÉR
10. - Polgári szabadságjogok, vagy „terrorizmus elleni küzdelem” ?
11. - NAGY TESTVÉR a 21. században, avagy a biztonság „visszalő”
12. - A GLOBÁLIS NAGY TESTVÉR „beporozza a világot”
13. - RFID történelem
14. - RFID az 1960-as évektől napjainkig
15. - Néhány lehetséges RFID alkalmazás
16. - Porszem nagyságú RFID chipek
17. - RFID a NAGY TESTVÉR szolgálatában
18. - ZÁRSZÓ, ami nem mondható el újbeszélül
19. - ZÁRSZÓ UTÁN: A (virtuális)valóság show-k(k), avagy a
megfigyelés élvezete
- Irodalomjegyzék
- Mellékletek

1. George Orwell irodalmi utópiája: 1984

A NAGY TESTVÉR a 20. és ímmár a 21. század közgondolkodásának azon ritka fogalmai közé tartozik, amelynek pontos keletkezése meghatározható. George Orwell 1949-ben megjelent, Ezerkilencszáznyolcvannégy című regényének első oldalán csupa nagybetűvel született meg ez a fogalommá vált alak, amint azt a fenti mottó idézi.

A NAGY TESTVÉR megszületésének pillanata és helye tehát pontosan meghatározható, mégis a mai napig a titok fátyola lengi körül a címválasztást. Mivel magából a regényből nem egyértelmű az 1984-es szám eredete, több számmisztikaszerű hipotézist állítottak fel ennek magyarázatára.

Egyik magyarázat szerint az író a megírás évszámának (1948) utolsó két számjegyét felcserélte. Egy másik nézet szerint ezzel akart utalni a Fabian Society[2] nevű brit szocialista szervezet 1884-es alapításának századik évfordulójára. Más nézetek szerint az irodalomból ered a magyarázat alapja. Lehet például Jack London A vaspata című regénye, amelyben egy politikai mozgalom 1984-ben éri el tevékenységének csúcspontját. Vagy akár utalhat az 1984-es szám Orwell feleségének (Eileen O’Shaughnessy) egyik versére, amelynek címe: End of the Century, 1984 (Az évszázad vége, 1984).

Mindezen érdekes találgatások ellenére, a legvalószínűbb és tényeken alapuló válasz az, hogy Orwell eredetileg a The Last Man in Europe (Az Utolsó Ember Európában) címet adta regényének. Azonban az első kiadás kiadója Frederic Warburg, a nagyobb siker reményében ezt a változtatást javasolta, amit a szerző nem ellenzett.

G.Orwell: Nineteen eighty-four első kiadása a Secker & Warburg kiadónál

Valószínűleg nem csak a cím megválasztása lehetett a NAGY TESTVÉR születésének nehéz fázisa, hiszen a fennmaradt kéziratban, már az első oldal sokszoros kihúzásai és szövegmódosításai mutatják azt a vajúdást, amellyel ez az újszülött kibújt a zseniális gondolat burkából.

Nem csodálható a kézirat oldalain követhető gyötrő vajúdás, hiszen Orwell ráeszmélt arra, hogy a 20. század első felének társadalmi történései a klasszikus fogalmakkal egyáltalán nem leírhatók. Felfedezte, hogy az eltorzulóban lévő jövőt csak úgy lehet lefesteni, ha torzító tükröt tart a múlt elé és megalkotta a newspeak, azaz újbeszél nyelvet, amely a szópusztítás, azaz a degenerálódó kultúra és társadalom (ezt is alátámasztja az eredeti cím választás), illetve a degenerálódó gondolkodás fogalmi rendszere. Ezzel teremtette meg a NAGY TESTVÉR mindenlátó, mára már fogalommá vált alakjának környezetét, a 101-es szobát, a Gondolatrendőrséget, a teleképet.

G.Orwell: Nineteen eighty-four kéziratának első oldala

2. Newspeak azaz Újbeszél nyelv

Az újbeszél nyelv regénybeli funkciója az, hogy ne lehessen megérteni az irányadótól eltérő véleményeket, hogy eltávolítsa azokat a szavakat (gondolatokat), amelyek a nézetkülönbségek kifejezésére használhatók lennének. Így a Gondolatrendőrségnek nem is kell kifejleszteni olyan módszert amellyel megtalálja a véleményeltéréseket az emberek gondolataiban, hiszen újbeszélül ilyenek létre sem jöhetnek. Az újbeszél tehát egyre több szót, kifejezést, azaz ezekre épülő gondolatot, fogalmat takarít meg a szótárakból, vagyis a szópusztítás és ezáltal a gondolatirtás nyelve.

„Persze az igék és a melléknevek közt végezzük a legnagyobb irtást, de a főnevek százait is teljes joggal kiirthatjuk. S nemcsak a rokon értelműeket, hanem az ellentétes értelműeket is. Mert ugyan miféle létjogosultsága van egy olyan szónak, amelyik pusztán csak egy másik szónak az ellentéte? Vegyük például a jó szót. Ha egyszer van egy olyan szavunk, mint a jó, ugyan mi szükség olyan szóra is, hogy rossz? A nemjó éppen olyan megfelelő… Ha pedig a jó nyomatékosabb kifejezésére van szükség, mi értelme annak, hogy egész csomó olyan, teljesen haszontalan szót használjunk, mint például a kitűnő, a ragyogó meg a többi hasonló? Ezeknek a jelentését tökéletesen fedi a pluszjó, vagy a duplapluszjó, ha még fokozottabb értelmére van szükségünk. … A végén a jóság és a rosszaság egész fogalomkörét ki fogja fejezni hat szó – azazhogy igazában egyetlenegy szó.” ([ORWELL 1989] 60.old.)

Az újbeszél alapötlete tehát az, hogy eltávolítsa a nyelv minden jelentésárnyalatát, a kettősségek meghagyásával. Erre talán legszemléletesebb példa a regénybeli kacsabeszél (angolul duckspeak) újbeszél kifejezés, melynek jelentése: „kacsa módra hápogni”. Ahogy a regény egyik szereplője, Syme mondja: „Ha ellenfélre mondjuk, gyalázás; ha valaki olyanra, akivel egy nézeten vagyunk, dicséret.” ([ORWELL 1989] 63.old.)

Így érthető meg az 1984 különös komplementer gondolkodásmódja, mely szerint „A Béke-minisztérium háborúval foglalkozik, az Igazság-minisztérium hazugságokkal, a Szeretet-minisztérium kínzással, s a Bőség-minisztérium éheztetéssel.” ([ORWELL 1989] 239.old.)

Így meglepő, ám mégis logikus az 1984-beli párt elhíresült három jelmondata ([ORWELL 1989] 10.old.):

„A HÁBORÚ: BÉKE

A SZABADSÁG: SZOLGASÁG

A TUDATLANSÁG: ERŐ”

Az 1984-beli párt három jelmondata Orwell eredeti kéziratában

Az újbeszél mögötti elképzelés szerint, ha valamit nem lehet kimondani, akkor azt gondolni is lehetetlen. Ez felveti azt a kérdést, hogy például el tudjuk-e mondani a szabadság utáni szükséget, tudunk-e felkelést szítani, vagy éppen az aktuális rend ellen mozgósítani, ha egyikre sincs szavunk? Vajon a gondolkodásunk nincs-e a kulturális öröklődéssel kapott beszédnyelv ketrecébe zárva, ahogy a genetikai úton örökölt adottságaink nagyrészt meghatározzák a társadalmi lehetőségeinket?

A gondolkodás beszédnyelvi determinációját persze megingatják azok a magas kreativitást mutató alkotó tevékenységek, amelyek nem a nyelvi kifejezésre épülnek, mint például a képzőművészet, vagy a zene. De még mielőtt az elit szemlélet vádja érne, gondoljunk csak a mindenki által tudatosan, vagy éppen ösztönösen alkalmazott metakommunikációra (mimika, gesztus, testtartás, stb.)! A titkosítás tudománya régóta felfedezte, hogy a titkok hordozója az a plussz (szaknyelven: redundancia), amit a mai gazdaság és technikacentrikus gondolkodás kiküszöbölendő feleslegnek tart.[3]

Bár a nyelvészek vitatkoznak a gondolkodás és a nyelv prioritásán, az emberi kommunikáció, vagyis egymás megértésének alapja biztosan a közös fogalombázis. Csak így válik lehetővé, hogy a különböző nyelvek szavai, mondatai egymásra lefordíthatók legyenek.

Mindezek után a regényből kibontakozik Orwell utókornak szánt mély (újbeszél) üzenete, amely valahogy így foglalható össze: a világ az állandó háború állapotában van, senki sem szabad, mindenki tudatlan.

3. Újbeszél az e-kommunikációban

Orwell írt az 1984-hez egy függeléket, amelyben részletesen kifejti az újbeszél szókincs minimalizáló alapelveit. Ennek lényege, hogy a nyelv szókészletét A, B, C szókincsekre osztja.

„Az A szókincs a mindennapi élet dolgainak megnevezéséhez szükséges szavakból áll … Majdnem teljesen azokból a szavakból állították össze, amelyeket most is használunk – mint például: üt, fut, kutya, fa, cukor, ház, rét -, de napjaink szókészletével összehasonlítva e szavak száma rendkívül csekély, jelentésük pedig sokkal szigorúbban van meghatározva. … Az A szókincset lehetetlen volna irodalmi célokra vagy politikai és filozófiai viták céljára használni. Csakis egyszerű és célszerű gondolatok kifejezésére való …” ([ORWELL 1989] 331.old.)

„A B szókincs olyan szavakból áll, amelyeket szándékosan politikai célokra szerkesztettek, … egyenesen azt célozzák, hogy az őket használó személyre rákényszerítsék a kívánatos szellemi magatartást. … A B szókincs anyaga tulajdonképpen szóbeli gyorsírásféle, gyakran egész gondolatsorokat néhány szótagba sűrít össze … Minden szervezetnek, embercsoportnak, tannak, országnak, intézménynek, középületnek a nevét úgy rövidítik le, hogy egyetlen könnyen kiejthető, minél kevesebb szótagszámú szó őrizze az eredeti jelentést. … például az irattári osztályt irosz-nak nevezték, a teleképes osztályt telosz-nak és így tovább. Ennek nem csak időmegtakarítás a célja. … Az újbeszél minden más nyelvtől különbözik abban, hogy szótára évről évre vékonyabb … Minden csökkentés nyereség, mert a kisebb választék kisebb kísértést jelent a gondolkodásra.” ([ORWELL 1989] 333.old.)

„A C szókincs a másik kettő kiegészítése, és csupán tudományos és technikai kifejezésekből áll…. Minden tudományos dolgozó vagy technikus megtalálhatja a számára szükséges szavakat a szakmájának szánt listában, a többi listán előforduló szavakat azonban csak felületesen ismerik. … Az elmondottak alapján érthető, hogy meg nem felelő nézetek kifejezésre juttatása újbeszélül – egy nagyon alacsony színvonalon felül – majdnem teljesen lehetetlen.” ([ORWELL 1989] 339.old.)

Megdöbbenve tapasztaljuk a hasonlóságot napjaink politikai beszéde és az újbeszél között. Az 1984 című regényben az újbeszélt azért hozták létre, hogy növeljék az állam egyénen való hatalmát azáltal, hogy befolyásolják, korlátozzák a gondolkodását. Az újbeszél feltűnik a politikai szónoklásban, amelynek eredményeként mindkét oldal problémája lecsökken: „én (és a velem egyetértők) jó, … te, ő (mindenki aki nem ért egyet) rossz.”

Orwell tehát felfedezi és az újbeszél nyelv mélyén rekonstruálja a dichotóm európai gondolkodás modelljét. Azt a kompromisszumképtelen gondolkodási sémát, amely feketére és fehérre, sötétre és világosra, jóra és rosszra osztja a világot. Ez a kétértékű logika az, amely már a hétköznapi kommunikációban is szinte kizárja, sőt feleslegessé teszi a vitát, a megbeszélést, egyáltalán a beszélgetést, a gondolatcserét. Hogyne tenné, ha minden gondolatnak csupán két kimenetele lehetséges, igaz-hamis, jó-rossz, érdekes-érdektelen, … azaz az egyik érték ismerete (ez mindig az enyém) szükségtelenné teszi a másik megismerését. Hiszen, ha a másik azonos az enyémmel, akkor azért, ha viszont ellentétes, akkor úgyis hibás, rossz, ellenséges, tehát azért!

Erről a kétértékű gondolkodási modellről rövid idő alatt kiderül, hogy tulajdonképpen csak egyetlen értéket visel el, tehát valóban szükségtelenek az ettől eltérő gondolatok és természetesen az azokat kifejező szavak is. Az egyértékű gondolkodás pedig az egyértékű társadalomhoz vezet!

Orwell korában, azaz a 20. századi diktatúrák idején sokan úgy vélték, hogy néhány szó vagy kifejezés „kimondhatatlan”-ná tétele (gondolatbűn) korlátozza azt, hogy milyen ötleteket képviselhetünk (újbeszél), és így egyenlő a cenzúrával. Mások szerint az olyan kifejezések kitörlése, melyek mára kevésbé népszerűek, vagy sértővé válnak, valószínűtlenebbé teszi, hogy az emberek régimódi vagy sértő nézettel rendelkezzenek. Az a szándék, hogy az emberek gondolkodását a nyelv módosításain, a szóhasználat tudatos manipulálásán keresztül befolyásolják, tökéletes példa az újbeszélre.

Korunkban a demokráciák idején, az újbeszél alkalmazását, sőt terjesztését a kommunikációs technikák, de legfőképpen a média vette át. Ugyanis korunk a globális digitalizáció, az így létrehozott gigantikus mennyiségű jel (információ) minimális helyen tárolásának és maximális sebességű továbbításának lázában ég. Ez a virtuális agárverseny effektus (Érjük utol a nem létező nyulat egy virtuális agárversenyen!) az egyértékű társadalmi modell eredménye, amelyben a pénz (és ennek modern rokonai) mint univerzális, ám valójában virtuális csereeszköz megszerzése és elköltése a cél. Mivel virtuális a cél, így virtuális a versenyfutás is eme érték után. Közben azonban „az idő pénz” mindenható elve, a jelek, szavak, gondolatok, vagyis a kommunikáció mérhetetlen sűrítését követeli meg, amely pontosan Orwell látnokian leírt újbeszél nyelvéhez, majd a gondolatok minimalizálásához vezet.

A NAGY TESTVÉR 21. századi utódai tehát a NAGY MÉDIA és a NAGY INFORMÁCIÓS HÁLÓZATOK, amelyek a teleképhez hasonlóan vannak jelen mindannyiunk életében és észrevétlen módon irányítják gondolkodásunkat egy modern újbeszél nyelven. Mindezt teszik olyan technikai eszközökkel, amelyről Orwell nem is álmodhatott. Így válik tökéletes áldozattá az emberi kommunikáció ősi, személyességhez kötődő értéke, a metakommunikáció, amely a puszta információcserét emberi kultúrává emeli. Így válik a 21. századi információ-alapú társadalom kulcskérdésévé a lila tehén effektus, amelynek lényege: vajon eldönthető-e, hogy a gigantikus digitális információtároló és kommunikációs rendszereinkben valóságos vagy virtuális információk vannak-e?!

Pillanatnyilag úgy tűnik, hogy korunk globalizálódott NAGY TESTVÉRe nem érdekelt ennek megválaszolásában.

4. NAGY TESTVÉR az e-társadalomban ECHELON-ná vált

Jules Verne több mint 100 évvel később megvalósuló technikai és társadalmi utópiái után, Orwell volt képes arra, hogy víziói ne csupán a szárnyaló fantáziáját, de a jövendő kort, a globalizálódó emberi társadalmak jövőjét is megmutassák. Sőt, miközben a valóság rohamléptekkel alakult Orwell víziói szerint, az irodalomban is újabb és újabb követőkre talált az újbeszél gondolat. 1953-ban készült el Ray Bradbury: Fahrenheit 451 című műve, majd a híres sci-fi író Stanislav Lem: Éden című regénye, amely tovább ihlette Gheorghe Paun: 1994 című regényét.

Mindeközben egyre elemibb erővel kellene tudatosulni az emberiségben, miszerint nap mint nap arra a döbbenetes történelmi valóságra ébredünk, hogy a NAGY TESTVÉR zseniális irodalmi utópiája, már a könyv megjelenését megelőző években elindult a világméretű megvalósulás útján!

Már a II. világháború középső szakaszának idején megszületett az Egyesült Királyság és az USA titkosszolgálatai között a BRUSA COMINT (communications intelligence) egyezmény, melyet 1943. május 17-én ratifikáltak. Az Egyesült Királyság 1946-47-ben kibővítette a szövetségeseket Kanada, Ausztrália és Újzéland háború utáni hírszerző ügynökségeivel. Így jött létre az 1948-ban megkötött titkos UK-USA (Nagy-Britannia és Amerikai Egyesült Államok) megállapodás, illetve szövetség, amelynek tartalma és hatálya napjainkban is érvényes.

Az UK-USA szövetség fő koordinátora, összefogó szervezete, a National Security Agency (az Amerikai Egyesült Államok Nemzetbiztonsági Hivatala, rövidítve: NSA).

A szerződés jóval későbbi bővítése során kerültek az UK-USA szövetségesek közé Németország, Japán, Norvégia, Délkorea és Törökország titkosszolgálatai. A szigorúan titkos körülmények között megkötött UK-USA megállapodás megteremtette az alapját annak a világméretű kémműholdas lehallgató rendszernek, amely ma az ECHELON (hadrend, harcvonal) nevet viseli és a Földön ma létező legnagyobb szellemi és technikai kapacitásokat összpontosítja a Föld teljes elektronikus kommunikációjának megfigyelésére (lehallgatására).[4]

COMINT (Communications Intelligence) műholdak geostacionárius pályán
(pl. VORTEX), földi mikrohullámú kommunikáció lehallgatására

Ez a megvalósult, globális csupa szem és fül NAGY TESTVÉR!

Az elektronizáció és digitalizáció narkotikuma által egyre rohanóbb világunkban a 20. század végére eljutottunk oda, hogy a valóság messze megelőzte az irodalmi fantáziát. Ma, 2001. szeptember 11-e lassan egy évtizedes árnyékában, egyre aktuálisabb irodalmi alkotássá vált George Orwell 60 éves utópiája, a NAGY TESTVÉR és újbeszél társadalma.

„Ugyanakkor, amikor az amerikai emberek lehetőségei gyökeresen megváltozhatnak és minden amerikai teljes magánéletet élhet, ugyanezek az eszközök teszik lehetővé, hogy minden megfigyelhető legyen (telefon beszélgetés, távirat, fax, email, stb.) Nem lesz egyetlen rejtett hely sem az emberek számára. Ha a kormányzat valaha zsarnoksággá válik, ha egy diktátor kezébe kerül az ország, ez a technológiai kapacitás, amelyet a hírszerzés biztosit a kormánynak, tökéletes eszközt ad a kezébe egy totális uralomhoz, amely ellen lehetetlen lesz küzdeni, mert ez az „információs pajzs” tökéletes védelmet biztosit a kormánynak... Én nem akarom látni azt az országot, amelyik átmegy ezen a „hídon”, mert ez a „híd” olyan szakadékon vezet keresztül, ahonnan nincs visszaút.”

.(Frank Church szenátor, 1979.)

Frank Church szenátor (USA) 30 évvel Orwell NAGY TESTVÉR utópiájának megjelenése után, ímmár karnyújtásnyira elérhető valóságként beszél arról az „információs pajzsról”, amely a totális uralomra törő kormányoknak tökéletes védelmet biztosít. Sajnos az azóta eltelt újabb 30 év azt bizonyítja, hogy Orwell gondolatai és a Church szenátor aggódását kiváltó jelenségek egyaránt a megvalósulás felé haladnak. Sőt, e cikk további fejezeteiben kifejezett szándékom megmutatni, hogy napjaink valósága és holnapjaink lehetőségei, messze meghaladják a páratlan írói fantáziát. A globalizálódó gazdasági és társadalmi változások hátterében uralkodó mélyérdekek pedig nem igen törődnek az emberi szabadságjogokért való aggodalmakkal.

5. Valóban mindent „lát” és „hall” a NAGY TESTVÉR?

A nagykövetségek és diplomáciai célpontok mellett már az 1950-es évektől az elektronikus kommunikáció teljes spektrumának szűrése volt a cél, vagyis válogatás nélkül lehallgattak minden hozzáférhető (vezetékes, rádió, mikrohullámú és műholdas) kommunikációs csatornát, üzleti és magánbeszélgetéseket egyaránt.

Az ECHELON rendszer három alrendszerből áll[5] (részletesen lásd [DÉNES 2001], [DÉNES 2004], [EU-REP 2001]):

1. Nemzetközi Telekommunikációs Műholdak (INternational TELecommunications SATellites = INTELSAT)

A legtöbb ország telefon társaságai az INTELSAT műholdakat használja elsősorban a civil, de részben a diplomáciai és állami telekommunikáció lebonyolítására. Az ECHELON rendszer INTELSAT fogadóállomásai:

- Morwenstow (England) – az Atlanti és Indiai óceán feletti műholdak forgalma Európa, Afrika és nyugat Ázsia felé

- Sugar Grove (West Virginia) – Atlanti óceán feletti műholdak forgalma észak és dél Amerika felé

- Yakima (Seattle mellett) – Csendes óceáni és távol keleti műholdak

- Waihopai (Újzéland) – Csendes és Indiai óceáni műholdak

- Geraldton (Ausztrália) – Csendes és Indiai óceáni műholdak

Műholdas lehallgató állomás Sugar Grove-nál (West Virginia), hat antennát állítottak az európai és Atlanti óceáni régió távközlési műholdjainak lehallgatására

Műholdas földi terminál Etam-nál (West Virginia), amelyik az Intelsat IV-en keresztül köti össze Európát az USA-val

A GCHQ által 1972-ben épített „árnyék” állomás, ami az Intelsat üzeneteket hallgatja le az UK-USA számára

2. Nem INTELSAT műholdak

Ezek a műholdak a regionális kommunikációkat bonyolítják, amelyeket a következő fogadó állomások felügyelnek:

- Menwith Hill (Anglia)

- Shoal Bay (Ausztrália)

- Leitrim (Kanada)

- Bad Aibling (Németország)

- Misawa (Japán)

3. Földi és tenger alatti rendszerek

A nagy városok (többnyire fővárosok) kommunikációja általában mikrohullámú hálózatokon keresztül történik. A föld, illetve tenger alatti kommunikáció lehallgatása könnyen megvalósítható, amint a kábelek felszínre emelkednek és csatlakoznak a mikrohullámú adó-vevő tornyokhoz.

Nagyfrekvenciás rádió lehallgató antenna

6. NAGY TESTVÉR a tengerek mélyén

A telekommunikációs technika 21. századi forradalma eredményeként, ma már az infokommunikáció jelentős része fényhullámok formájában történik, föld és tenger alatt húzódó üvegszálas kábeleken[6]. Ez új kihívást jelent az ECHELON rendszer fenntartói és felhasználói számára, hogy új lehallgatási módszereket vezessenek be. Az NSA már 1989-ben kutatócsoportot hozott létre az üvegszáloptika lehallgathatóságának kidolgozására.

Egykori hírszerző tisztek elmondása szerint az 1990-es évek közepén az NSA pár száz méter mélyen, speciális kamrával felszerelt tengeralattjáróval lehallgató eszközt helyezett el a kontinenseket összekötő optikai kábeleken. A technika rohamos fejlődését jellemzi, hogy a napjainkban lefektetésre kerülő Csendes óceán alatti kábelek már 100 millió telefonhívást tudnak kezelni egyszerre.

Michael Hayden (1999–2005 az NSA igazgatója) egy interjúkérdésre adott válasza, amely a tenger alatti kábelek lehallgatására vonatkozott, azt sugallta, hogy az információk elérése nem probléma, azonban az adatok nagy mennyiségének feldolgozása gondot okoz. Ez különösen érdekes, annak fényében, hogy a mai napig az NSA rendelkezik a világ legnagyobb szuperszámítógépes és informatikus, matematikus, kriptográfus kapacitásával.

Tenger alatti kábel „megcsapoló hüvely”, amit Kamcsatkánál fektetett le egy USA tengeralattjáró

7. NAGY TESTVÉR az internetben

A szuperszámítógépek megjelenésével, az 1970-es évek elején az NSA automatizálta és számítógép-hálózatba szervezte az UK-USA állomásait. A nyilvános számítógép-hálózatok megjelenésével (a nemzetközi terrorizmus és a gazdasági kémkedés elleni fellépéssel indokolva) az internetes adatforgalomra is ráálltak, amelynek eredményeként szinte minden leolvasott weboldal, elküldött e-mail archiválódik valamelyik lehallgatóállomáson, csakúgy, mint a telefonbeszélgetések, amelyeket hangfelismerő technológiák segítségével analizálnak. A számítógépek minden állomáson ugyanazt a szoftvert futtatják, ez a Dictionary (Szótár), amely kulcsszavas keresést tesz lehetővé a hatalmas adathalmazban.[7]

Az ECHELON tagországok titkosszolgálatai folyamatosan frissítik a Szótárt, amelyben a számukra valamiért érdekes kulcsszavak kapnak helyet. A szűrt kommunikációt átfuttatva ezen a programon, a rendszer kiválogatja a „gyanús” üzeneteket, ezek közül pedig emberi intelligenciával választják ki a valóban fontos információkat. Az egész folyamatot az NSA koordinálja. Az ECHELON európai központja az észak-angliai Menwith Hill állomás. Itt fut össze az összes adat, amelyet az Egyenlítő fölött geostacionárius pályán álló, a nemzetközi telefon és adatforgalom nagy részét bonyolító Intelsat műholdak lehallgatásáért felelős bázisok gyűjtenek (Morwenstrow (Anglia), Yakima (USA), Geraldton (Ausztrália), Waihopai (Új-Zéland). Más ECHELON-csomópontok az óceánok alatt húzódó távközlési kábeleket és a belföldi mikrohullámú vonalakat is figyelik.

A Data Workstation COMINT szoftverrendszer maximum 10.000 rekordból álló üzeneteket elemez, azonosítja az Internet forgalmat, e-mail üzeneteket és csatolt állományokat

Az NSA „Nyomtérképező szoftvere”, mutatja a nagykapacitású STM-1 digitális kommunikációs rendszer automatikusan lehallgatatott belső privát hálózatát

8. A STOA jelentések leleplezték az 50 éves NAGY TESTVÉR-t

Majdnem 50 évig teljes titokban, a nyilvánosságtól mélyen elzárva működött az ECHELON rendszer, míg az 1990-es években megtört a lehallgató hálózatot addig övező teljes hallgatás. Egyre több részlet látott napvilágot kiugrott vagy az amerikaiakat kritizáló titkosszolgák jóvoltából. 1991-ben egy korábbi GCHQ-tiszt a BBC kamerái előtt számolt be arról, hogy a titkosszolgálat minden Londonból ki- és bemenő telexet leolvas. „Mindent lehallgatnak: a nagykövetségeket, az összes céget, még a születésnapi üdvözleteket is. Betáplálják a Szótárba” – állította az ügynök.

A sajtó nyomására az Európa Parlament emberi jogi bizottsága szakértőkből álló vizsgálóbizottságot hozott létre, amely 1997-es titkos, majd 1999 és 2001-es nyilvános jelentésének (STOA[8] Report) már a címe is sokatmondó [EU-REP 2001]: A lehallgatási technológia fejlődése és a gazdasági információkkal való visszaélés kockázata

Az Európa Parlament 1999-es STOA jelentésének [STOA-REP 1999] címlapja
(A lehallgatási technológia fejlődése és a gazdasági információkkal való visszaélés kockázata)

A belső címoldalon pedig ez olvasható:

„JELENTÉS a privát és kereskedelmi kommunikáció lehallgatására szolgáló globális rendszer létezéséről (ECHELON lehallgató rendszer)”

majd a bevezető így kezdődik: „Európán belül minden telefont, e-mailt és faxüzenetet rutinszerűen ellenőriz az NSA. A kiválasztott információkat a kontinensről London és Menwith Hill érintésével műholdon juttatják el a marylandi Fort Meade központba”.

A STOA jelentéseknek nem csak a szakmailag részletesen és lenyűgöző alapossággal kidolgozott tartalma meggyőző, de annak jelentősége is nehezen túlbecsülhető, hogy ezek által vált nyilvánossá az 50 éve a legszigorúbb titokban kezelt globális műholdas lehallgató rendszer létezése. E helyen a teljes jelentés közzétételére nincs mód és annak alapvetően biztonságtechnikai jellege ezt a nem szakértő olvasók számára nem is indokolja, azonban mindenkinek sokatmondó lehet a jelentés tartalomjegyzéke és rövid tartalmi összefoglalása, amelynek magyar fordítása a következőkben olvasható.

JELENTÉS

privát és kereskedelmi kommunikáció lehallgatását szolgáló globális rendszer létezéséről (ECHELON lehallgató rendszer)
2001. július 11.

1. Bevezetés

1.1. A bizottság felállításának okai

1.2. A STOA tanulmányok létrehozásának igénye, egy globális lehallgató rendszer, melynek kódneve ECHELON

1.2.1. Az első STOA jelentés 1997.
1.2.2. Az 1999-es STOA jelentés

1.3. A bizottság felhatalmazása
1.4. Munkamódszer és ütemezés
1.5. Az ECHELON rendszer jellemzői

2. A külföldi hírszerző szolgálatok tevékenysége

3. A telekommunikáció lehallgatásának műszaki feltételei

4. Műholdas kommunikációs technológia

5. Nyomok amelyek legalább egy globális lehallgató rendszer létezését igazolják

5.1. Miért szükséges a nyomok alapján elindulni?

5.1.1. A külföldi hírszerző szolgálatok lehallgatási tevékenységének bizonyítékai

5.1.2. Földrajzilag különböző helyeken működő lehallgató állomások létezésének bizonyítékai

5.2. Hogyan ismerhető fel egy műholdas lehallgató állomás?

5.2.1. 1-feltétel: az üzembe helyezés felismerése
5.2.2. 2-feltétel: antenna típus
5.2.3. 3-feltétel: antenna mérete
5.2.4. 4-feltétel: hivatalos forrásokból származó bizonyítékok

5.3. Nyilvánosan hozzáférhető adatok ismert lehallgató állomásokról

5.3.1. Módszer
5.3.2. Részletes elemzés
5.3.3. Az elemzések összefoglalása

5.4. Az UK-USA megállapodás

5.4.1. Az UK-USA megállapodás történelmi kialakulása
5.4.2. A megállapodás létezésének bizonyítékai

5.5. A nyilvánosságra hozott amerikai dokumentumok értékelése

5.5.1. A dokumentumok természete
5.5.2. A dokumentumok tartalma
5.5.3. Összefoglalás

5.6. A terület szakértőitől és újságíróktól származó információk[9]

5.6.1. Nicky Hager könyve
5.6.2. Duncan Campbell
5.6.3. Jeff Richelson
5.6.4. James Bamford
5.6.5. Bo Elkjaer és Kenan Seeberg

5.7. A hírszerző szolgálatok korábbi alkalmazottainak nyilatkozatai

5.7.1. Margaret Newsham (korábbi NSA alkalmazott)
5.7.2. Wayne Madsen (korábbi NSA alkalmazott)
5.7.3. Mike Frost (a kanadai titkosszolgálat korábbi alkalmazottja)
5.7.4. Fred Stock (a kanadai titkosszolgálat korábbi alkalmazottja)

5.8. Kormányzati forrásokból származó információk

5.8.1. USA
5.8.2. Egyesült Királyság
5.8.3. Ausztrália
5.8.4. Újzéland
5.8.5. Hollandia
5.8.6. Olaszország

5.9. Kérdések a Tanácshoz és a Bizottsághoz

5.10. Parlamenti jelentések

5.10.1. A Comité Permanent R (Belgium felügyelő bizottsága) jelentései
5.10.2. A francia Nemzetgyűlés Nemzetvédelmi Bizottságának jelentése
5.10.3. Az olasz parlament Nemzet és Állambiztonsági Bizottságának jelentése

6. Létezhetnek más globális lehallgató rendszerek?

7. Egy ECHELON típusú lehallgató rendszer és az EU törvények kompatibilitása

8. A hírszerző szervezetek által felügyelt kommunikáció kompatibilitása az alapvető személyiségjogokkal

9. Az EU állampolgárokat megfelelően védik a hírszerző szolgálatok tevékenységével szemben?

10. Védekezés az ipari hírszerzés ellen

11. Kriptográfia mint az önvédelem eszköze

12. Az EU külkapcsolatai és a hírszerzés

13. Következtetések és ajánlások

A fenti STOA jelentés a tények és dokumentumok precíz feltárásán alapuló fő gondolatai az alábbiakban foglalhatók össze:

1. A kommunikációs hírszerzés (COMINT), a külföldi távközközlési eszközök titkos lehallgatása, bevált gyakorlat volt majdnem minden fejlett országban, amióta ezt a nemzetközi telekommunikáció lehetővé tette. A COMINT nagyarányú ipari tevékenység, amely hírszerzési információkkal látja el a diplomácia, a gazdaság és a tudományos kutatások résztvevőit.

2. Összesen, hozzávetőleg 15-20 milliárd Eurót költenek a COMINT-ra és a kapcsolódó tevékenységekre évente. Ennek a ráfordításnak a legnagyobb részét az UK-USA szövetség angol nyelvű nemzetei fedezik. Ez a jelentés feltárja, hogy a COMINT szervezetek több mint 80 évi előkészület után szereztek átfogó hozzáférést a világ nemzetközi kommunikációjának jelentős részéhez. Azaz a kereskedelmi műholdak, a nagytávolságú kommunikáció, a tengeralatti távközlő kábelek és az Internet jogellenes lehallgatásához. A hozzávetőlegesen 120 műholdból álló rendszer jelenleg egyidejű, összehangolt működéssel végzi a lehallgatást (információ gyűjtést).

3. A nagymértékben automatizált UK-USA rendszert, amit ECHELON-ként ismernek, Európában széles körben tette ismertté az 1997-es STOA jelentés. Az a jelentés akkor még csak két elsődleges forrásból származó információt összegzett az ECHELON létezésére vonatkozólag. A jelen jelentés új, bizonyító erejű dokumentumokat mutat be az ECHELON rendszerről és annak alkalmazásáról a kommunikációs műholdak lehallgatására vonatkozóan. Műszaki melléklet is kiegészíti e jelentést, amely részletes leírását adja a COMINT módszereinek.

4. A COMINT információkat, amelyek a nemzetközi kommunikáció lehallgatásából származnak, régóta rutinszerűen használták magánszemélyek, kormányok, kereskedelemi és nemzetközi szervezetek érzékeny adatainak összegyűjtésére.

5. Ez a jelentés egy korábban ismeretlen nemzetközi szervezetet azonosít (ILETS), amely parlamenti megbízás nélkül készít terveket, az új kommunikációs rendszerekhez szükséges gyártásra és üzemeltetésre vonatkozóan. Ezek ellenőrzési kapacitása a nemzetbiztonsági és törvényvégrehajtó szervezetekre épül.

6. A COMINT szervezetek egyre jobban érzékelik, hogy a globalizálódó kommunikáció műszaki problémái növekednek, így a jövőbeli működés költségesebb és korlátozottabb lehet mint jelenleg. Eme nehézségek észlelése lehet az alapja a politika „védelmi célú” beavatkozásának.

7. A jelentés több konkrét ügyet is említ. Például 1994-ben a francia többségi tulajdonban levő Airbus konzorcium tárgyalt a szaúdi légitársasággal egy 30 millió frankos üzletről. Az üzleti tárgyalásokról szóló faxokat és telefonokat az ECHELON segítségével lehallgatták és az NSA továbbította az adatokat az amerikai McDonnel-Douglasnek, amely végül elnyerte az üzletet.

Összegzésként a STOA jelentések alapján kimondhatjuk, hogy az ECHELON gyakorlata ellentétes minden szabad ország alkotmányával és adatvédelmi törvényeivel, legtöbbször mégis a kormányok és a multinacionális telefontársaságok tudtával és beleegyezésével működik, annak ellenére, hogy többször bebizonyosodott: főleg az USA, de más UK-USA tagország is, felhasználja politikai célokra az ECHELON rendszert.

9. A „húsevő” NAGY TESTVÉR

Az USA Szövetségi Nyomozóiroda (FBI) emberei már néhány órával a 2001. szeptember 11-i terrortámadások után telepíteni kezdték a Carnivore (húsevő) névre keresztelt Internet lehallgató rendszert [COLLING 2000] az amerikai internetszolgáltatók szervereire. Hivatalosan deklarált célja a bűncselekményekkel gyanúsított személyek e-mail üzeneteinek felügyelete volt.

A Carnivore rendszer (hivatalos neve: DCS 1000) milliónyi e-mailt tud másodpercenként átnézni. A rendszert az FBI quanticoi ügynökségén Edward Hill speciális ügynök tervei alapján fejlesztették ki. A Carnivore-t a használathoz közvetlenül az Internet szolgáltató hálózatára kell kapcsolni. Ha ez megtörténik, elméletileg figyelhető minden felhasználó kommunikációja, kezdve a levelezéstől az online banki műveleteken át a webezésig.

Ez a rendszer jelentős jogi problémákat vet fel a békés, jószándékú internetezők személyiségjogainak megsértésével kapcsolatban. Az Electronic Privacy Information Center (EPIC: Elektronikus Adattitkossági Központ) alig pár hónappal a Carnivore telepítése után jelezte a nyilvánosság számára, hogy ez az email megfigyelőrendszer potenciális visszaélésekre ad lehetőséget [DONALD 2000].

Az ECHELON-nal ellentétben, a Carnivore-t már nem tudták évtizedekig titokban tartani. Az EPIC hatására az FBI már 2000. januárjában Edward Hill aláírásával nyilatkozatot adott ki, amelyben elismerte a rendszer létezését [HILL 2000]. A nyilatkozat fontosabb állításainak magyar fordítása:

„Én Edward Hill a következő nyilatkozatot teszem:

1. Az FBI speciális ügynöke vagyok 10 éve. A műszaki berendezésekre specializálódtam, beleértve az elektronikus lehallgató berendezéseket. Jártas vagyok az Internet és az Internet lehallgatására szolgáló eszközök alkalmazásában.

2. Ha engedélyezik, én vagy más technikusok üzembe helyezünk egy Carnivore nevű programot. A program az EarthLink hálózat routerére lesz telepítve. …. A router és az EarthLink hálózat egyaránt a telefonvonalakhoz kapcsolódik és a csomagkapcsolt hálózat információit továbbítja a telefonvonalakon. A Carnivore program figyeli az EarthLink-re bejövő telefon forgalmat, és regisztrálja az üzenetek aláírójának log-in nevét, vagy email azonosítóját. … A program sem az üzenet tárgyát, sem annak tartalmát nem rögzíti.

3. … Mivel a számítógép kapacitás korlátozott, a program pár percenként 8-10 millió email feldolgozását képes elvégezni.

4. A program nem képez biztonsági kockázatot az EarthLink hálózatban. Bár a Carnivore program távolról elérhető, több biztonsági elemet tartalmaz, amelyek megakadályozzák az EarthLink rendszerhez való illetéktelen hozzáférést. …”

 FBI Nyilatkozat a Carnivore-ról

A 21. század információ-alapú társadalmának tehát kulcskérdése a hatalom és a civil társadalom közötti egyenrangú és egyenszilárdságú információbiztonság. Ennek megvalósításához vezető úton az első lépés az lenne, hogy megfogadjuk N. Wiener azon intelmét, amelyet a NAGY TESTVÉR megszületésével egyidőben fogalmazott meg:

„Az amerikai világban az információ sorsa az, hogy áru lesz. Nem az én dolgom elbírálni, hogy ez a kereskedői szemlélet erkölcsös-e vagy sem, az én dolgom az, hogy megmutassam, ha ez a szemlélet érvényesül, az az információ és a vele kapcsolatos fogalmak félreértéséhez és főleg félrekezeléséhez vezet.”

Norbert Wiener idézett gondolata tehát nem csupán az információra, hanem az információ-alapú társadalomra is igaz. A Wiener által jelzett „félreértések” és „félrekezelések” társadalmi méretekben végzetesek lehetnek, ami egyértelműen arra a következtetésre vezet, hogy A JÖVŐ BIZTONSÁGOS TÁRSADALMA NEM LEHET ÜZLETI VÁLLALKOZÁS!

Ezen gondolatokra azonban az élet történelmi választ produkált, amikor 2001. szeptember 11-én a Földünket körülvevő ECHELON információpajzs, akárcsak a természetes védelmet nyújtó ózonpajzs, kilyukadt! Az elmúlt majd 10 évben a szeptember 11-i terrortámadásról született elemzések olvasása után felvethető a kérdés: Vajon az ECHELON információpajzsán tátongó lyuk 2001. szeptember 11-én keletkezett, vagy a kezdetektől ott volt, csak a rendszer működésében érdekeltek nem akarták észrevenni?

„A telekép egyszerre volt vevő és adókészülék. …

Bizonytalan volt, hogy a Gondolatrendőrség milyen

gyakran és milyen rendszer szerint kapcsolódik be

egy-egy magán-teleképkészülékbe.

Még az is elképzelhető volt, hogy mindenkit

állandóan figyelnek. Mindenesetre akkor

kapcsolódhattak be akárkinek a készülékébe,

amikor csak akartak.

Az embernek abban a tudatban kellett élnie –

s abban a tudatban is élt, ösztönné vált megszokásból-,

hogy minden hangját hallják, s kivéve, ha sötét van,

minden mozdulatát megfigyelik.”

([ORWELL 1989] 8.old.)

10. Polgári szabadságjogok, vagy „terrorizmus elleni küzdelem” ?

Egészen megdöbbentő, hogy a demokrácia és a polgári szabadságjogok paradicsomaként, a Föld többi országa számára példaképül szolgáló USA-ban, a STOA jelentések nyilvánosságra kerülése után is, csupán egy névtelenül nyilatkozó biztonságtechnikai szakember próbálta a nyilvánosság előtt elismerni: „A legtöbb szakmabeli, aki az USA-ban tud az ECHELONról és más elektronikus lehallgatási technikákról, kapcsolatban áll az NSA-val, vagy más állami ügynökséggel és ezek tanácsára nem feszegetik a témát. Eddig egyedül az Európai Unió merte hivatalosan vizsgálni ezeknek a rendszereknek a működését.”

Ennél csak a Pew Internet & American Life Project 2001-ben közzétett vizsgálata megdöbbentőbb, mely szerint az USA polgárok 54%-a szerint jó dolog, hogy az FBI figyeli az e-mail forgalmat, míg ezt csupán 34% utasítja el.

Ezt a csipkerózsika álomba ringatott polgárságot igyekezett felébreszteni az American Civil Liberties Union (ACLU), azaz az Amerikai Polgárjogi Unió 2001. tavaszán indított kampánya. Ugyanis az ACLU szerint a Carnivore és az ECHELON (amelynek létezését hivatalosan még el sem ismerik) veszélyezteti a polgárok magánélethez való jogát, és azt az alkotmánykiegészítést, amely védi az amerikai polgárt az indokolatlan kormányzati megfigyeléstől. A The New Yorker magazin 2001. április 15-i és a New York Times április 16-i számában megjelenő hirdetések egy mobiltelefont ábrázolnak, amely felett a „Háromirányú hívás: te, a hívott fél és a kormány” felirat olvasható.

Az ACLU hírdetése a New York Times 2001. április 16-i számában

Az ACLU kampány célja az volt, hogy jogszabályi keretek közé szorítva, átfogó ellenőrzésnek vessék alá az amerikai kormányzat által működtetett digitális megfigyelési rendszereket. A szervezet a fentihez hasonló egészoldalas hirdetéseket adott fel, hogy felrázza a gyanútlan amerikai tömegeket. A hirdetések szövege tehát sokkolóan igyekszik felhívni az olvasók figyelmét, hogy „A telefonhívás immár háromirányú! Ön, a hívott fél, és a kormány között folyik!” A hirdetés felszólítja az olvasót (sajnos kevés sikerrel), hogy látogasson el az ACLU weboldalára, ahol rendelkezésére áll egy link, melynek segítségével tiltakozó üzenetet tud küldeni a kongresszusi képviselőknek.

Ma már tudjuk, hogy a sikeres 2001. szeptember 11-i terrortámadás egyértelműen a hatalmas titkosszolgálati apparátust támogató ECHELON fiaskója volt, amelynek sok százmilliárd dolláros költségvetése hivatalosan a „terrorizmus elleni küzdelmet” célozta. A fiaskót azonban a kormány nem arra használta fel, hogy új nemzetbiztonsági filozófiát dolgozzon ki, sőt a fiaskó elemzése éppen az ACLU polgári szabadságjogok védelmére irányuló törekvései ellen hatott.

Ugyanis a tragédia után két nappal elfogadott antiterrorista törvénycsomag keretében elsőként az Egyesült Államokban kapták meg a szükséges törvényi támogatást az Interneten zajló privát kommunikációt is állami ellenőrzés alá helyező technológiák, elsősorban a Carnivore (később a DCS–1000 kódnévre átkeresztelt) e-mail megfigyelőrendszer, amelyet ekkor már két éve fejlesztett a Szövetségi Nyomozóiroda. A Carnivore tömeges bevetésére korábban alkotmányossági problémák miatt nem kerülhetett sor az USA-ban.

A kémtechnológiák kifejlesztésében élen járó Amerikai Egyesült Államokban ugyanis rendkívül szigorúan szabályozták a belföldi elektronikus kommunikáció lehallgatásának lehetőségeit. Miközben a második világháború óta fejlesztett ECHELON világszerte ellenőrzi, rögzíti és szűri a kommunikáció teljes spektrumát, az országon belül – legalábbis a terrortámadásig – meg volt kötve a hatóságok keze. Amikor 2000-ben nyilvánosságra került, hogy az FBI belföldi e-mail megfigyelő technológiát fejleszt és tesztel, kongresszusi botrány lett az ügyből, mert a Carnivore az ECHELON-nál már bevált módszerrel, a teljes adatforgalom rögzítésével, illetve kulcsszavas szűrésével operált, tehát aligha volt tekinthető eseti és célzott megfigyelő eszköznek. Mégis a „terrorizmus elleni küzdelem” zászlaját lobogtatva befektetett sok százmilliárd (adó)dollár ellenére, elszalasztották bin Ládent és az USA elszenvedte eddigi történelmének egyetlen, megrendítő terrortámadását!

2001. szeptember 11. után azonban az EU-ban is felülkerekedtek a lehallgatáspártiak. Az Európai Parlament május végén elfogadta a magánjellegű adatok elektronikus védelméről szóló 1997-es irányelv 15. bekezdésének megváltoztatását. A két legnagyobb képviselőcsoport – az Európai Néppárt és az Európai Szocialisták – kompromisszuma nyomán megszavazott szabályozás szerint, ezt követően a magántitok védelme a nemzet- vagy közbiztonság védelme érdekében felfüggeszthető, amennyiben az „a demokratikus társadalmi rendből következően szükséges, helyénvaló és arányos intézkedés”.

Ezek után a lehallgatás műszaki feltételeinek megteremtésére irányuló erőfeszítések törvényes volta kétségbevonhatatlan: titkosszolgálati lehallgatóberendezések üzemelnek minden vezetékes- és mobiltelefon-szolgáltatónál. A kérdés az, milyen mértékű hozzáférést biztosítanak ezek az eszközök a felhasználók személyes adataihoz, hiszen a műszaki lehetőség az Interneten sem korlátozódik egyes beszélgetések, levélváltások célzott figyelésére. A belföldi, illetve a nemzetközi forgalmat bonyolító vonalakon gyakorlatilag az összes információ áthalad, ami egy internetszolgáltatónál egyáltalán megfordulhat: a weboldallekéréseken túl az elektronikus levelek, a csevegőfórumokon elhangzó publikus vagy magánbeszélgetések egyaránt, a felhasználókra vonatkozó személyes adatokkal és az őket azonosító IP-címekkel együtt. Ha az Internetnek a törvény által lehetővé tett lehallgatása az „amerikai módszerrel”, tömeges adatgyűjtés és az eredmény számítógépes kiértékelése formájában valósul meg, vagyis nem eseti vagy specifikus, hanem totális jellegű, a begyűjtött információtömeg feldolgozásának és kiértékelésének, magánszemélyekre vagy cégekre vonatkozó akták összeállításának csak a lehallgató technológia fejlettsége, az adatokat feldolgozó számítógépek kapacitása szab határt. A ma már sajnos kisebbségbe került szakértői vélemények szerint a tömeges információgyűjtés a kódoltan kommunikáló terroristák ellen hatástalan, az átlagpolgár civil szféráját viszont súlyosan sérti.

Léteznek olyan módszerek, amelyek magát a lehallgatást akadályozzák vagy teszik lehetetlenné, de ezeket éppen azok a csoportok használják fel nemtelen céljaik elérése érdekében, akik ellen a hivatalos deklaráció szerint a lehallgatást alkalmazzák (lásd [DÉNES 2002/1]). Meg kell állapítanunk tehát, hogy ezen az egész életünket alapvetően befolyásoló területen is az a globalizálódott anti-bűnmegelőzési filozófia érvényesül, amelyet a „hogyan fog az elméleti fizikus oroszlánt a sivatagban?” gondolatkísérlet jól illusztrál: „Szitáljuk át a sivatagot egy elegendően nagy és megfelelő lyukméretű szitán. Ami kihullik az a homok, ami fennmarad az az oroszlán.”

Az eljárás gyakorlati kivitelezhetetlenségének első racionális gondolata után, a még oly absztrakt gondolkodású olvasóban is felvetődik, hogy az algoritmus nem igazán hatékony, de mégis elgondolkodtató. Hiszen sok milliárd homokszem megmozgatását igényli, egyetlen oroszlán miatt. A modell analógia világossá válik, ha az oroszlán a terroristákat (bűnözőket), a homokszemek pedig a sok-sok békésen, becsületesen élő embertársunkat reprezentálják. Vagyis, ha a modell arányokra vonatkozó aspektusát tekintjük, akkor a NAGY TESTVÉR típusú anti-bűnmegelőzési filozófia így foglalható össze: „Tekintsd a 99.9% becsületes embert bűnözőnek, hogy a 0.1% bűnözőt megpróbáld kiszűrni!”[10]

Eme filozófia költség és hatékonyság viszonyát, valamint emberi személyiségjogainkra és polgári szabadságjogainkra mért megalázó csapását, igyekeztem vázlatosan bemutatni. Meggyőződésem, hogy maga G. Orwell örülne a legkevésbé annak, hogy 60 év után társadalmunkban az újbeszél szelleme kísért.

A biztonság konvergencia-programja című cikkemben (lásd [DÉNES 2007]) megmutattam, hogy lehetséges alternatív filozófia, melynek lényege a TALÁLD KI filozófia TALÁLD MEG filozófiára cserélése (lásd [DÉNES 2002/1]). Eszerint az egész ECHELON rendszer a TALÁLD KI kriptográfiai filozófiára épül, azaz alapvetően feltételezi, hogy a kommunikációs csatornákon a nyílt, vagy rejtjelzett üzenetek „közlekednek”. Így a jól alkalmazott TALÁLD MEG, azaz a digitális sztegonográfiai módszerek ellen szinte teljesen védtelen.

Az ECHELON rendszer mentségére szolgál, ugyanakkor a mögötte álló anti-bűnmegelőzési filozófia rendkívüli gyengeségét mutatja, hogy egy olyan „ellenőrző” (lehallgató) rendszer létesítése reménytelen, amely a kommunikációs forgalom minden (szöveg, kép, hang) üzenetét „fedő üzenetnek” tekinti. Egy ilyen elemző rendszerhez ugyanis nem csak a jelenlegi kapacitások nem elegendőek, de elméletileg sem megvalósítható, vagy ha mégis, akkor az az egész e-kommunikációs rendszer bénulásához vezetne.

Vagyis a modern, digitális sztegonográfia olyan titkosítási módszercsalád és eszközrendszer, amely rossz kezekbe kerülve valódi „csodafegyver”, míg jó kezekben „csoda”, azaz új lehetőség egy emberközpontú, biztonságos információ alapú INFOSANCE[11] társadalom létrehozására. Talán ez lehet az igazi tanulsága szeptember 11-ének, amely nem csupán szimbolikusan dupla felkiáltójel a jövő terrorizmus elleni küzdelméhez!

Mégis minden jel szerint, napjainkban a tőke globális hatalma a GLOBÁLIS NAGY TESTVÉR e-társadalmának kialakításában érdekelt. Így azok számára akik a sivatag homokszemeinek, a 99.9%-nak valódi biztonságát szeretnék az emberiség perspektívájaként elérni, továbbra is az a hivatásunk, hogy felhívjuk a 99.9% figyelmét valódi helyzetükre. Vagyis, hogy valósággá vált N. Wiener előzőkben idézett aggodalma és napjaink információsnak nevezett e-társadalmában az információ árucikké vált és bekövetkezett az információ teljes félrekezelése!

11. NAGY TESTVÉR a 21. században, avagy a biztonság „visszalő”

Az eddigiekben végigkövettük G. Orwell 60 éve megszületett irodalmi utópiájának megelevenedését, és az ördögi gondolatot messze túlszárnyaló megvalósulását. Az 50 évig szigorú titokban fejlesztett ECHELON rendszer ímmár 10 éve a nyilvánosság számára is létezik és egyre nyilvánvalóbb, hogy a NAGY TESTVÉR (ma már a globalizálódott hatalom) SZEMMEL TART!

Az érett középkorában lévő NAGY TESTVÉR nem fárad, sőt egyre aktívabban terebélyesedik és hoz létre olyan utódokat, amelyekről G. Orwell nem is álmodhatott. A STOA jelentésekből kiderül, hogy a Föld feletti (kém)műholdak az évtizedek során kiegészültek a tengermélyi optikaikábel megcsapoló hüvelyekkel, majd az Internet világméretű elterjedésével „húsevőként” fészkelte be magát. Mindezt a „terrorizmus elleni védekezés”, azaz a „biztonságunk megteremtése” jelszavak hangos ismételgetése közepette használja fel a számunkra megfoghatatlan hatalom arra, hogy dollár százmilliárdokat vegyen ki az adózók zsebéből.

Mindezek ellenére, 2001. szeptember 11-én a Földünket körülvevő titkos információpajzs, akárcsak a természetes védelmet nyújtó ózonpajzs, kilyukadt! Az ECHELON szimbolikus jelentései (harcvonal, harcrend) valóságossá váltak és a sok milliárd dolláros titkos befektetés, valamint a globalizálódott anti-bűnmegelőzési filozófia nyilvánvaló kudarcot szenvedett. A szeptember 11-i események dupla felkiáltójellel vetették fel a globális e-kommunikáció, a globális e-társadalom kockázatának kérdését, melynek lényege a NYÍLT GLOBALIZÁCIÓ ELLEN, REJTETT HÁBORÚ paradoxonban foglalható össze.

A történelem dupla felkiáltójellel hívta fel mindannyiunk figyelmét arra, hogy a titokról, a globális e-kommunikációról, az e-világ biztonságáról alkotott addig „egyértelmű" képet kényszerül az emberiség „átfesteni”.

Ha a 20. század utolsó évtizedeire az információrobbanás volt jellemző, akkor a 21. század első évtizedét nevezhetjük az „információs láncreakció” évtizedének. Az egyének, a legkülönbözőbb társadalmi csoportok, szervezetek egyre több szálon kötődnek eme globális (idő és térbeli korlátokat átívelő) e-rendszerekhez, így kialakult az információ-függőség, hasonlóan a civilizált társadalmakban már létező „elektromosság-függőséghez”. Azonban, míg az elektromosság fizikai létünket határozza meg alapvetően, addig az információ teljes személyiségünk, pszichikai, egzisztenciális létünk „digitális leképezésére képes”, amelynek birtoklása soha nem látott hatalomkoncentrációt eredményez.

2001. szeptember 11. után a számítógépes megfigyelőrendszerekkel kapcsolatos hozzáállás alapvetően megváltozott: jelentősen felértékelődött például a New Jersey-i Visionics szoftvercég korábban sokat bírált arcfelismerő rendszere, a FaceIt, amelyet a 2002-es Super Bowl-döntőn teszteltek először nyilvánosan. Akkor a kamerák több apróbb bűncselekményért keresett személyt szúrtak ki a tömegben, de letartóztatás nem történt. Később a floridai Tampa városának szórakozónegyedét pásztázó biztonsági kamerákat kötötték össze a rendszerrel, amelyet itt vetettek be először közterületen. Az ACLU állásfoglalása szerint a rendszer súlyosan sérti a polgárok szabadságjogait, azóta viszont a szövetségi légügyi hatóság érdeklődését is felkeltette és terveik szerint az összes amerikai repülőtéren bevezetik, csakúgy, mint a kaliforniai Identix ujjlenyomat- felismerő rendszerét. Ugyanígy az USA a világ többi országára is nyomást gyakorol a biometrikus adatokat tartalmazó útlevél bevezetése érdekében.

A GLOBÁLIS NAGY TESTVÉR mindenkit figyelő anti-bűnmegelőzési filozófiájának eredménye tehát egyáltalán nem elhanyagolható: 2001. szeptember 11., Londonban, Madridban és a világ számtalan pontján napjainkban is felbukkanó merénylők, akiknek tevékenysége „fillérekből” fityiszt mutat a NAGY TESTVÉRNEK, és végül de mindenek előtt a mindennapi rettegésben élő, a biztonságérzet helyett sivatagi homokszemekként kezelt emberek milliárdjai! És még nincs vége …

A „biztonságunk védelme érdekében” Földünk felett, óceánok mélyén, a kommunikációs hálózatokba bújva vigyázó GLOBÁLIS NAGY TESTVÉR tovább növesztette hétköznapi életünket átölelő csápjait: érzékelők, térfigyelő kamerák és műholdas nyomkövetők (GPS), biometrikus azonosítók a dokumentumainkon és természetesen a hatalom által tárolt adatbázisokban. És íme a 21. század első évtizedének legújabb biztonságtechnikai csápja, amely már szinte a bőrünk alá is beereszti tapadókorongját: a rádiófrekvenciás azonosítás (Radio Frequency Identification = RFID)

12. A GLOBÁLIS NAGY TESTVÉR „beporozza a világot”

G. Orwell 60 évvel ezelőtti utópisztikus világát messze megelőzi napjaink és a belátható jövő adattárolási és továbbítási eszközrendszere. Az RFID technológia ma már porszem nagyságú, viszonylag olcsó chipjeinek csak az alkalmazók fantáziája szab határt. Tömeges megjelenésük egészen új távlatokat nyithat a szállítás, gyártásoptimalizálás, kereskedelem, termék vagy akár a felhasználó ember azonosítása területén. Új korszak kezdődhet tehát, amelyben a GLOBÁLIS NAGY TESTVÉR már nem távolról figyel, hanem porszemnyi RFID chipjeivel „beporozza a világot”.

Mi az RFID?

Leegyszerűsítve, az RFID felfogható interaktív vonalkódként. Azaz automatikus azonosításhoz és adatközléshez használt technológia, melynek lényege adatok tárolása és továbbítása RFID címkék és eszközök segítségével. Három alapelemből áll: az azonosítandó dologra ráhelyezett aprócska címkéből (angolul tag), az ezen elhelyezett információból, valamint a leolvasó mechanizmusból, amely mindezt értelmezi, listázza vagy rögzíti. A rádiófrekvenciától és az antenna méretétől függően a címke és a leolvasó közti távolság 10 centimétertől pár méterig változhat, de egyes különleges típusok akár 50-100 méter távolságból is olvashatóak.

Az RFID tehát tárgyak, vagy élőlények azonosítóját továbbítja vezeték nélkül, rádióhullámok segítségével egy leolvasóhoz. A vonalkódhoz képest hatalmas előnye, hogy használatához a legtöbb esetben emberi beavatkozás sem szükséges. Az adatok könnyen, gyorsan és teljesen automatikusan jutnak el a feldolgozó számítógépre, illetve manapság egyre inkább az Internetre.

A gyakorlatban az RFID-chipek három típusát (passzív, félpasszív, aktív) különböztethetjük meg. A legfontosabb különbség az áramfelvételükben mutatkozik, hiszen a passzív chipek nem tartalmaznak áramforrást.

Itt a chip köré épített áramkör a bejövő rádióhullámokból indukál áramot, így gyakorlatilag a leolvasó hozza működésbe az eszközt és a benne lévő adatokat az egyben antennaként is funkcionáló áramkörön keresztül sugározza vissza a leolvasó egységnek. A megoldás hátránya, hogy a rádióhullámok által keltett alacsony feszültségen korlátozott mennyiségű adat továbbítható, ugyanakkor az elhelyezése egyszerű, előállítása pedig olcsó.

Az aktív transzponderek olvasási távolsága 100 méter körüli, legtöbbször saját áramforrással és saját adóval rendelkeznek.

13. RFID történelem

Az a különleges szerencse, hogy a NAGY TESTVÉR születésének helye és ideje egyértelműen meghatározható, az RFID esetében nem áll fenn. Azonban mégis szerencsésnek mondható, hogy az RFID eredetének történeti forrásai két különleges személyiséghez vezetnek el. Mivel az RFID mindennapjaink és várhatóan közeli jövőnk meghatározó technológiája, amelynek jelentősége talán a mobiltelefonéhoz mérhető, e két történet külön figyelmet érdemel.

A két történelmi szál külön érdekessége, hogy gyökereik jóval a NAGY TESTVÉR megszületése előtti időkre nyúlnak vissza és két egészen különböző tudományos, illetve technikai alapgondolat vezetett a közel azonos eredményhez. Az egyik szál a Szovjetúnió 1920-as éveiből, míg a másik a II. világháború Egyesült Királyságából ered.

Leon Theremin alias Lev Szergejevics Tyermen (1896-1993)[12]

Leon Theremin alias

Lev Szergejevics Tyermen (1896-1993)

röviddel halála előtt

Az orosz tudós 1920-ban találta fel a róla elnevezett teremin-t, a világ első térvezérlésű elektronikus hangszerét. Az akkor újonnan felfedezett elektroncsövekkel oszcillátorokat épített, ezek állították elő a hangszer hangját. A hang erejét és magasságát az oszcillátorokat tápláló elektromos áram feszültségének változtatásával kontrollálta. A feszültség változtatását nem gombok, vagy kapcsolók segítségével oldotta meg, hanem a hangszer körül kialakuló elektromágneses erőtér manipulációjával. Így hát a teremin-t nem kellett megérinteni ahhoz, hogy megszólaljon.

Leon Theremin saját készítésű tereminen játszik

A készülék dobozából két antenna állt ki, amelyek erőterében a játékos kezei mozgatásával (közelítve, vagy távolítva kezeit) szabályozta a hang erejét és magasságát. Az eredeti teremin hangja az emberi énekhang és a vonóval játszott fűrész hangjának ötvözete.

Leon Theremin 1921-ben, a Moszkvában megrendezett Nyolcadik Összoroszországi Mérnök Kongresszuson mutatta be először találmányát a nagyközönségnek. A tudós nemcsak fizikus, de képzett csellóművész is volt. A kongresszuson jelen volt Lenin is, aki nagy tetszéssel fogadta Theremin professzor bemutatóját.

A teremin hangszer elméleti alapjait és műszaki megvalósítását felhasználva, a professzor mozgásérzékelőket, lehallgató berendezéseket, távközlési eszközöket fejlesztett ki. Találmányainak prototípusait, tervrajzait az orosz, később szovjet, majd újra orosz titkosszolgálat a legutóbbi évekig rejtegette a nyilvánosság elől. A professzor az 1920-as évek elején az orosz titkosszolgálat alkalmazásába lépett, majd 1927-ben titkosszolgálati hatásra, nevét Lev Szergejevics Tyermenről, Leon Thereminre változtatta.

Theremin hangszerének híre eljutott az Amerikai Egyesült Államokba, ahova meghívást kapott. Nagysikerű koncert turnéján az amerikai arisztokrácia kedvence lett, az akkori politikai és művészvilág jeles képviselői fogadták barátságukba (Albert Einstein, Arturo Toscaníni, Charlie Chaplin, Leopold Stockowski és a később amerikai elnökké választott Dwight Eisenhower). Kalandos amerikai tartózkodásából visszatérve,.13 évet töltött a tudósok fogvatartására létesített szibériai fogolytáborban, amelyet Szolzsenyicin írásaiból ismerhetünk. A fogvatartott tudósok titkos katonai célokra és kémkedéshez szükséges készülékek kifejlesztésén dolgoztak. Theremin feladata lehallgató-berendezések, távirányítók és robot-repülőgépek tervezése és építése volt. Legközelebbi munkatársa a repülőgéptervező Tupoljev lett, akivel több, mint egy évtizedig dolgoztak ugyanabban a munkabrigádban. Leninnel ellentétben Sztálin nem rajongott a teremin hangszerért, annál inkább örömét lelte munkatársai beszélgetéseinek lehallgatásában, így megbízták Theremint, hogy telepítsen lehallgató-berendezéseket Sztálin Kreml-beli lakásába.

A 6 méter vastag betonfalon is áthatoló, Burán nevű lehallgatóberendezés kifejlesztéséért 1950-ben kegyelmet és Sztálin díjat kapott.

Az 1970-es években a The New York Times Moszkvába akkreditált újságírója, a konzervatórium folyosóján sétálva felfedezte Professzor Theremin névtábláját az akusztika tanszék ajtaján. Interjút készített a régen halottnak hitt tudóssal. Theremin nem beszélt hosszú évekig tartó fogvatartásáról, csak legújabb találmányait ismertette lelkesen, majd az interjú megjelent az amerikai újságban. Másnap eltávolították a konzervatóriumból, tervrajzait, számításait, alkatrészeit, szerszámait elkobozták, találmányait pedig a titkosrendőrség emberei megsemmisítették. A tudós a következő húsz évet egy másfél szobás, moszkvai panel-lakásban, háziőrizetben töltötte. Annak ellenére, hogy tiltották a kísérletezéstől, régi rádiókészülékekből és a lakótelep környékén található lomokból újabb teremineket épített, közöttük olyanokat is, amelyeken a szemek mozgatásával lehetett játszani.

Az 1946-ban elkészített The Thing fantázianevű készüléke, amellyel a Szovjetúnióban állomásozó amerikai nagykövetet hallgatták le, a passzív elektromágneses indukció elvét alkalmazta. Csak akkor lépett működésbe, ha 3.3 GHz-es mikrohullámokkal bombázták, emellett nemcsak apró volt, hanem áram sem kellett hozzá és készenléti állapotában jelet sem sugárzott. Joggal mondhatjuk tehát, hogy az RFID első ősének tekinthető eszközt Leon Theremin orosz fizikus és feltaláló alkotta meg.

Sir Robert Alexander Watson-Watt (1892-1973)

Sir Robert Alexander Watson-Watt (1892-1973)

Skót fizikus, fiatal meteorológusként rövidhullámú rádióvevőket alkalmazott a villámlások helyének meghatározására. 1935-ben felfedezte a RADAR-t (RAdio Detection And Ranging). A felfedezés forradalmasította a repülést, azonban felmerült a repülőgépek megkülönböztethetőségének problémája. Amely jelentős nehézséget okozott a katonai repülésnél, mivel nem lehetett megkülönböztetni a saját, illetve ellenséges repülőgépeket.

A II. világháború idején R.A. Watson-Watt vezetésével egy titkos projekt keretében a britek kifejlesztették az első aktív barát-ellenség repülőgép felismerő rendszert (IFF = Identify Friend or Foe). Egy adót helyeztek el minden brit repülőgépre. Amikor ez jeleket vett a földi radarállomástól, speciális egyedi módon kódolt (titkosított) jeleket kezdett sugározni, amit a földi állomás érzékelt és azonosította a repülőgépet. Mivel az RFID ugyanezen az elven működik, ezt a módszert is nevezhetjük az aktív RFID rendszer ősének.

14. RFID az 1960-as évektől napjainkig

RFID-chip (lapka)

A hatvanas években jelentek meg az első kereskedelmi alkalmazások, amelyek főképp a bolti lopások megakadályozására szolgáltak. A kezdetleges megoldások 1 bites technológiával dolgoztak, ezért elég korlátozott lehetőséget biztosítottak a bevezető cégeknek, de akkor mégis csúcstechnológiának számított bevezetésük.

A 70-es években azonban már komoly fejlesztések folytak, mind Amerikában, mind Európában. Ekkoriban elsősorban mezőgazdasági, állattenyésztési célokra, állatok nyomon követésére készültek alkalmazások. Az első valódi RFID szabadalmat 1973-ban jegyezték be az Egyesült Államokban, passzív transzponder néven, s ajtózárakhoz használták a kulcs kiváltására.

Vajon, ha az RFID módszer több mint 60 éve ismert, alkalmazási lehetőségei szinte korlátlanok, miért váratott magára a tömeges alkalmazás a 21. századig?

A választ a tudomány és technikatörténetben oly gyakran előforduló jelenség adja, mely szerint az igazán nagy gondolatok (tudományos eredmények) megelőzik saját korukat, így be kell várni azokat a technikai feltételeket, amelyek alkalmasak a műszaki megvalósításra. Így járt C. Babbage a programvezérelt számítógép megalkotásával[13], mivel csak halála után 11 évvel, 1882-ben állította üzembe Edison a világ első villanytelepét. Vagy Gábor Dénes, aki 1947-ben írta le a holográfia elméletét, azonban koherens fényhullámok híján 13 évet kellett várni az első hologram elkészítéséig, amikor 1960-ban az első lézert az amerikai Theodore H. Maiman kifejlesztette.

Hasonló okoknak tulajdonítható, hogy az RFID-technológia csak az elmúlt években tett szert nagyobb közérdeklődésre, mivel a gyártási módszerek fejlődésével lehetővé vált a miniatűr szerkezet viszonylag alacsony áron való előállítása, illetve az adattárolási lehetőségek megnövekedésével igény támadt a vonalkódokon túl mutató megoldások bevezetésére egyes területeken. Az RFID komoly előnye a nyomon követhetőség mellett, az újraírható adattárolás lehetősége.

A mai eszközök már elég komoly adatmennyiséget képesek tárolni és a jelentősen megnövelt hatótávolság sem jelent problémát. A technológia előnyei miatt a vonalkód leváltását eredményezheti, viszont a passzív rendszerek teljes leváltásáig még számos akadálynak el kell hárulnia.

15. Néhány lehetséges RFID alkalmazás

A rádiófrekvenciás azonosító technológia felhasználási lehetőségei szinte végtelenek.[14] A logisztikától a kereskedelemig, az egészségügytől a határőrizetig, az oktatástól a biztonsági és nyilvántartási feladatokig, mind több területen jelennek meg RFID megoldások. Egyértelmű, hogy a chip-gyártási költségek csökkenésével, az egyre olcsóbban előállítható lapkák bizonyos területeken akár az általánosan elterjedt vonalkódokat is kiszoríthatják.

Az RFID technológia a korszerű helymeghatározó rendszerekkel (GPS) kombinálva lehetővé teszi a közúti, légi és vízi szállítás teljes nyomon követését, optimalizálását. Bizonyos országok értékes termékeiket, gyártmányaikat ilyen módon védik meg a veszélyektől. A postai gyorsszolgálatok nagy része a technológia előnyeinek köszönhetően percre pontosan tudja, hogy éppen merre jár a kézbesítendő küldeményünk.

Az RFID vállalati környezetekben a készletnyilvántartási rendszerek, intelligens vállalatirányítási rendszerek és a folyamatoptimalizáló rendszerek hatékony támogatása miatt is egyre népszerűbbek.

Kísérletek folynak az automatizált üzletek kialakítására, illetve számos helyen bevezették már a RFID alapú autópálya fizetési megoldásokat világszerte.

Moszkvában, Delhiben, Hong Kongban, New Yorkban és a világ legnagyobb városaiban már általánosan bevett gyakorlat az intelligens tömegközlekedési igazolványok - bérletek, jegyek - alkalmazása. Sőt a nagyobb hitelkártya kibocsátók is megjelentek általánosan elfogadható micro-payment megoldásaikkal, amelyek főképp az aprópénz használat kiváltásra született elektronikus fizetési lehetőséget biztosítanak felhasználóiknak.

Az autóipar is felismerte, hogy az RFID új lehetőségeket teremthet a biztonsági megoldások területén, így manapság már legtöbb indításgátló és elektronikus kulcs már ezzel a technológiával dolgozik.

16. Porszem nagyságú RFID chipek

Az RFID technológia tömeges elterjedésének kezdetét, valóságos infrastrukturális robbanást jelent a Hitachi cég 2007. évi bejelentése, mely szerint kifejlesztett egy Mu-chipnek nevezett RFID-lapkát, amely 0,4x0,4 milliméter nagyságú. A porszem méretű aprócska jeladók elég vékonyak ahhoz, hogy akár egy papírlapba is beültethetőek legyenek, hátrányuk csupán az, hogy működésükhöz külső antennára van szükség. Egyelőre azonban még a legkisebb antenna is mintegy nyolcvanszor akkora, mint az egyes jeladók.

A személyiségi jogok védelmezői már többször szót emeltek az RFID-jeladók ellen, mondván, ezek segítségével könnyedén megfigyelhetővé válnak az állampolgárok, ráadásul a tudtuk és beleegyezésük nélkül.

RFID lapkák egy emberi hajszál mellett

17. RFID a NAGY TESTVÉR szolgálatában

Az azonosítási és biztonsági lehetőségeit egyre inkább kihasználják a modern útlevelek, a digitális azonosítók és a legújabb fizetési megoldások.

RFID útlevéllel elsőként 1998-ban Malajzia látta el állampolgárait, s azóta a legtöbb európai ország, az USA, Japán, Ausztrália és Korea is kibocsátotta saját digitális adatokat is tartalmazó útlevelét. Noha hatalmas vita folyik az elektronikus útlevél biztonságáról, mégis általános tendenciának látszik a terjedése.

A hétköznapokba is bevonuló megoldások legtöbbje utópisztikusnak hangzik, s némelyek még vitatottak is, de egyértelmű hogy az RFID terjedése megállíthatatlan. Pár ezer forintért már itthon is négylábú kedvenceink bőre alá rejthetjük a chipet rejtő kis kapszulát, sőt elég horrorisztikus megoldásként az egyik kutató saját kezébe építette a bejárati ajtajának elektronikus kulcsát is.

Egyesek szerint nincs messze az az idő, amikor a termékek vásárlóit egyértelműen profilozzák majd a digitális címkék, hiszen a vásárlók vásárlási szokásait így össze lehet kötni lakhelyükkel, foglalkozásukkal, hobbijukkal, korukkal is. Az aktív címkék alkalmazása főképp itt kerül a viták kereszttüzébe, hiszen a különböző hivatalok már így is túl sokat tudnak rólunk. Az RFID technológia általános használatához mindenképpen szükség van a technológia használati, adatvédelmi és jogi szabályainak szigorú szabályozására.

A Washingtoni Egyetem kampuszán ötven önkéntessel szimuláltak egy olyan jövőbeli világot, ahol minden embert másodpercre és centiméterre pontosan le lehet követni: a főnök pontosan, kamerák nélkül is láthatja, hogy alkalmazottjai mikor álltak fel az asztaltól és mikor tértek oda vissza, hova mentek vagy éppenséggel kivel találkoztak. A rendszer lelkét az RFID rádiófrekvenciás azonosító adja, amely már egy ideje megtalálható amerikai útlevelekben, jogosítványokban, illetve egyes ruhákban, kocsikulcsokban vagy fizetésre használt kártyákban is.

Az egyetemi rendszeren az önkéntesek figyelemmel követhetik, hogy ki és mikor nézte meg az általuk kibocsátott adatokat, valamint módosítható is - így megszabható az is, hogy két fél csak akkor lássa egymást, ha például 10 méter távolságban vannak csak egymástól. Az ötlet könnyen továbbgörgethető egészen a közösségi oldalakig is: a fejlesztők RFIDDER nevű szoftvere folyamatosan informálja az általuk használt közösségi hálót, hogy éppen hol vannak és mit csinálnak: ez weben és mobilkészüléken is használható, valamint hozzáköthető  a közösségi oldalakhoz is.

Az RFID használata komolyabb biztonsági és adatvédelmi problémákat is felvet. Ugyanis például az amerikai útlevelek vagy jogosítványok úgy lettek kialakítva, hogy több információt tartalmaznak, mint amire szükség lenne. A dél-kínai Senzsenben pedig a kormány RFID-olvasókat telepít, hogy pontosan lekövethesse a városlakók hollétét, mindezt pedig amerikai technológiával, írja a New York Times. A kínai személyazonosító kártyákban emellett az alapinformációkon kívül az illető teljes munkavállalói története, előző tanulmányai, vallása, priusza vagy jogi ballépései és családtagjaival kapcsolatos adatok is olvashatóak.

Nem elhanyagolható biztonsági probléma, hogy bár az RFID chip passzív, azaz csak akkor olvasható, amikor egy olvasóberendezés olvasási kérelmet indít felé, egy erős elemmel rendelkező berendezés akár 10 méterről is képes leolvasni a lapkát. Éppen az ilyen illetéktelen leolvasások (támadások) kivédése miatt látták el az IFF repülőgép felismerő rendszereket igen komoly kriptográfiai védelemmel, ami pillanatnyilag a tömegesen használt RFID chipekből hiányzik, így a lapkákat könnyen lehet klónozni, ami beláthatatlan biztonsági rést nyit az alkalmazásokon.

Félelmetes elgondolni, hogy a kellő biztonsági óvintézkedések hiányában az RFID címkékből kinyert adatokból teljes profilt lehet összeállítani bárkiről anélkül, hogy az tudna róla, vagyis „Egy teljes portrét lehet úgy festeni valakiről, hogy az tudatában lenne, hogy végig modellt állt valakinek.”

A jövőben tehát elegendő bevásárlóközpontok vagy repülőterek környezetében RFID leolvasókat telepíteni, majd a telepítést végző szervek[15] (az ECHELONnal ellentétben, egyre kisebb befektetéssel telepíthető RFID rendszerek tulajdonosai!) az utazási mintákból, a vásárlási szokásokból, egészségügyi, oktatási és munkaügyi alkalmazásokból, bankkártya- vagy bármely más felmerülő adatból igen pontos profilt készíthetnek bárkiről.

Ez maga a 21. századi GLOBÁLIS NAGY TESTVÉR!!!

18. ZÁRSZÓ, ami nem mondható el újbeszélül

Számomra elszomorító, hogy a 2001-ben megjelent [DÉNES 2001/2] cikkem elején feltett kérdéseim[16] aktualitása egyáltalán nem csökkent, sőt egyre hangosabb felkiáltásként kell újra és újra ismételni, hogy egyre többen hallják és értsék meg:

Fel kell nyitni az emberiség szemét (és agyát), hogy ma már Orwell képzeletét jóval túlszárnyalta a valóság. Ma már, ha az információk tömegét birtoklók akarják, akkor sötétben is mindent lát és hall a GLOBÁLIS NAGY TESTVÉR!

Fel kell nyitni az emberiség, a 99.9% szemét (és agyát), és rá kell mutatnunk arra a különös összefüggésre, miszerint az ECHELON rendszer százmilliárd dollárokat felemésztő költségvetésének legfőbb indoklása a terrorizmus elleni küzdelem (védekezés), vagyis az ózonpajzs mintájára, egy „Földünket körülvevő információ pajzs”, mégis máig megmagyarázatlan tény a 2001.szeptember 11-i terrortámadás és a nap mint nap, a Föld különböző pontjain felbukkanó terrortámadások réme!

Fel kell nyitni az emberiség, a 99.9% szemét (és agyát), és tényekre alapozva bemutatni, hogy milyen is ez a nem utópisztikus, hanem mára véres valósággá vált GLOBÁLIS NAGY TESTVÉR kora, a Földet behálózó és ma már a civil lakosságra és szervezetekre is kiterjedő lehallgatások és az erre elköltött hatalmas összegek mellett mégis „virágzó” terrorizmus korszaka!

Fel kell nyitni az emberiség, a 99.9% szemét (és agyát), hogy a 0.1% GLOBÁLIS NAGY TESTVÉRE ellen folyik a 99.9%-ot rettegésben tartó REJTETT HÁBORÚ!

Még elszomorítóbb és egyben megdöbbentő G. Orwell 60 évvel ezelőtti gondolatainak aktualitása. Talán éppen az alábbi idézet széleskörű elterjesztése akadályozhatná meg, hogy az ebben megfogalmazott látnoki gondolatok ne legyenek aktuálisak 2050-ben!

„Vegyük például a Függetlenségi Nyilatkozat jól ismert részletét:

Magától értetődőnek tartjuk ezeket az igazságokat: hogy minden ember egyenlőnek teremtetett, hogy teremtője olyan elidegeníthetetlen jogokkal ruházta fel az embert, amelyekről le nem mondhat, s ezek közé tartozik a jog az élethez és a szabadsághoz, valamint a jog a boldogságra való törekvéshez. Ezeknek a jogoknak a biztosítására az emberek kormányzatokat létesítenek, amelyeknek törvényes hatalma a kormányozottak beleegyezésén nyugszik. Ha bármikor, bármely kormányforma alkalmatlanná válik e célok megvalósítására, a nép joga, hogy az ilyen kormányzatot megváltoztassa vagy eltörölje, és új kormányzatot létesítsen...

Ezt teljes egészében lehetetlen úgy visszaadni újbeszélül, hogy az eredeti értelme megmaradjon. A legtöbb, amit tenni lehet vele, az, hogy az egész szöveget egyetlen szóban, a bűngondol-ban összegezzük. Teljes átültetése csakis ideológiai átültetés lehetne, ezáltal viszont Jefferson szavai az abszolutisztikus kormányzat dicshimnuszává változnának.

A múlt irodalmának nagy részét már át is alakították ilyen módon. Presztízsszempontok kívánatossá tették bizonyos történelmi személyek emlékének megőrzését úgy, hogy tetteiket egyidejűleg kapcsolatba hozzák az Angszoc filozófiájával. Több író, mint például Shakespeare, Milton, Swift, Byron, Dickens és mások műveinek átültetése folyamatban van; ha a feladatot megoldották, az eredeti műveket, minden egyéb művel együtt, amely a múlt irodalmából fennmaradt, el fogják pusztítani. Az átültetés lassú és nehéz munka, s befejezését legkorábban a huszonegyedik század első vagy második évtizedére várják. Nagy mennyiségű, pusztán hasznossági célokat szolgáló mű is van - nélkülözhetetlen technikai kézikönyvek és hasonlók -, amelyeket ugyanilyen kezelésnek kell alávetni. Elsősorban azért is tűzték ki az újbeszél végleges bevezetésének határidejét oly későre - 2050-re -, hogy időt hagyjanak az átültetés munkájának elvégzésére.” ([ORWELL 1989] 340-342.old.)

19. ZÁRSZÓ UTÁN

A (virtuális)valóság show-k(k), avagy a megfigyelés élvezete

Az előzőkben igyekeztem A NAGY TESTVÉR kerek születésnapja ürügyén tárgyszerű, szakmailag megalapozott helyzetelemzést készíteni G.Orwell utópisztikus gondolatainak aktualitásáról, korunk információ alapú társadalmának súlyos biztonsági problémáiról, az anti-bűnmegelőzési filozófia tarthatatlanságáról. Bízom benne, hogy eme célomat sikerült politika és érzelemmentesen elérnem.

Úgy érzem azonban, hogy nem tehetem le nyugodtan a tollat anélkül, hogy meg ne osszam az e témával kapcsolatos társadalmi közgondolkodásról bennem kavargó keserű érzéseket a kedves olvasóval.

Számomra ugyanis nehezen felfogható paradoxon, hogy miközben az eddigiekben elemzett módokon fonják át életünket a GLOBÁLIS NAGY TESTVÉR újabb és újabb polipkarjai, fojtogatva szabadság és személyiségjogainkat, valóság (vagy éppen virtuális valóság) és túlélő show-k formájában a megfigyelés élvezete árasztja el a szórakoztató ipart. Emberek milliói játszanak azzal, illetve szórakoznak felhőtlenül azon, amit G.Orwell 60 évvel ezelőtti utópiaként így írt le:

„A készüléket (teleképnek nevezték) le lehetett halkítani, de teljesen kikapcsolni sohasem lehetett. … Az embernek abban a tudatban kellett élnie – s abban a tudatban is élt, ösztönné vált megszokásból -, hogy minden hangját hallják, s kivéve, ha sötét van, minden mozdulatát megfigyelik. … Arcvonásait a nyugodt optimizmus kifejezésébe erőltette, mert ezt a kifejezést volt ajánlatos viselni, ha az ember szembefordult a teleképekkel.” ([ORWELL 1989] 11.old.)

A mások kiszolgáltatottságán csámcsogó, a mások megaláztatásait az ókori gladiátorjátékok reinkarnációjaként végigdrukkoló, a tortadobálós burleszkek mai utódjaiként megalázó emberi helyzeteken harsányan mulató, primitív homo sapiens kialakulásának lehetünk tanúi. Szándékosan nem használom a „kifejlődés” fogalmat, mivel ez a folyamat csak a kulturális evolúció zsákutcájaként fogható fel.

Az európai kulturális visszafejlődési lavina akkor indult el, amikor a Nagy Testvér kifejezést átvette a Big Brother nevű valóság show, melyet először 1996-ban Hollandiában készítettek. Később több más országban is debütált, köztük 2002-ben Magyarországon[17]. Ebben a műsorban egy csoport önként jelentkező személy él egy házban folyamatos megfigyelés alatt, miközben feladatokat kapnak, és a napi tevékenységüket a legmélyebb intimitásokig közvetítik a televízióban és az Interneten. A „műsor” idején a napi több órás kukkolástól szinte függővé vált nézőközönség hétről hétre szavazással nyilvánít véleményt a játékosokról, míg az utolsó bennmaradó versenyző megnyeri a fődíjat.

Vajon hogy várható el a mások megfigyelésének (kukkolásának) narkotikumától függővé vált emberek tömegeitől, a 99.9%-tól, hogy megértsék annak beláthatatlan társadalmi következményeit, amikor ugyanezt a GLOBÁLIS NAGY TESTVÉR, azaz a globalizálódott információtároló és továbbító eszközök birtokában lévő hatalom teszi?

Ismét meg kell hajolnunk Orwell látnoki ereje előtt, egyben mélyen a „sivatagban oroszlánt fogó elméleti fizikus” absztraktságával elgondolkodni azon, hogy 60 év után mindez szinte szó szerint rémes társadalmi valósággá válik:

„… a pénzdarab másik oldalán ott volt Nagy Testvér arcképe. Még a pénzről is figyelnek ezek a szemek. A pénzekről, a bélyegekről, a könyvek fedeléről, a zászlókról, a plakátokról, a cigarettacsomagok burkolatáról – mindenhonnan. … Semmi sem a sajátod azon a néhány köbcentiméteren kívül, ami a koponyádban van.”

([ORWELL 1989] 33.old.)

Irodalomjegyzék

[BENCSIK 2007] Bencsik Anikó: Az RFID technológia alkalmazása a termék nyomkövetésben (szakdolgozat)

Debreceni Egyetem, Agrártudományi Centrum, 2007.

http://odin.agr.unideb.hu/magisz/Palyazat/Diploma2007/Bencsik%20Aniko.pdf

[COLLING 2000] Collingwood, John, Carnivore Diagnostic Tool, 16.8.2000, FBI-Press-Room http://www.fbi.gov/

[DÉNES 2001/1] Dénes Tamás: ECHELON az e-társadalom információpajzsa ?

Híradástechnika, 2001/6. 14-19

http://www.titoktan.hu/_raktar/_e_vilagi_gondolatok/1.GondolECHELON.htm

[DÉNES 2001/2] Dénes Tamás: SZTEGONOGRÁFIA - rejtett információk rejtjelzés nélkül

Híradástechnika, 2001/8. 15-21

http://www.titoktan.hu/_raktar/_e_vilagi_gondolatok/SZTEGANOGRAFIA.pdf

[DÉNES 2001/3] Dénes Tamás: Biztonságos Információ (s) Társadalom

INFO TÁRSADALOMTUDOMÁNY, 2001/53.

http://www.titoktan.hu/_raktar/_e_vilagi_gondolatok/4.GondolINFTARS.htm

[DÉNES 2002/1] Dénes Tamás: A globális e-társadalom „kódolt” kockázata (Kriptográfus gondolatok 2001. szeptember 11. után egy évvel)

Társadalomkutatás, 20.kötet 2002/3-4.szám 247-265

http://www.titoktan.hu/_raktar/_e_vilagi_gondolatok/3.GondolSZEP11.htm

[DÉNES 2002/2] Dénes Tamás: TitokTan Trilógia 1.kötet: Kódtörő ABC (Kriptográfia Mindenkinek)

Bagolyvár Könyvkiadó, Budapest,2002.

[DÉNES 2002/3] Dénes Tamás: INFOSANCE, a jövő INFOrmációs renaisSANCE társadalmának esélye

eVilág, I.évfolyam 4.szám, 2002/július

http://www.titoktan.hu/_raktar/_e_vilagi_gondolatok/5.GondolINFOSANCE.htm

[DÉNES 2003] DénesTamás: Turing-teszt az információs társadalomban, avagy valós vagy virtuális e-társadalom?

Társadalomkutatás, 21.kötet 2003/3.szám 275-310

[DÉNES 2004] Dénes Tamás: TitokTan Trilógia 2.kötet: Klasszikus RejTények

Bagolyvár Könyvkiadó, Budapest,2004.

[DÉNES 2005/1] DénesTamás: Információbizonytalanság az e-társadalomban, avagy

a Közös Fiók Rendszer (Common Boksz System), mint egy új, biztonságos e-levelezési rendszer vázlata

Társadalomkutatás, 23.kötet 2005/2.szám 263-279

[DÉNES 2005/2] DénesTamás: Digitális csőlátás, vagy az információs társadalom felkiáltójelei (interjú)

http://www.titoktan.hu/_raktar/_e_vilagi_gondolatok/Digitalis_csolatas.htm

[DÉNES 2006] DénesTamás: Az Internet és a globális hálózatok biztonságáról

CEO Magazin, VII.évf. 2006/3. Melléklete (16 o.)

[DÉNES 2007] DénesTamás: A biztonság konvergencia-programja

eVilág, VI.évfolyam, 2007/június, 1-8

http://www.titoktan.hu/_raktar/_e_vilagi_gondolatok/Biztonsag%20konvergencia.htm

[DÉNES 2009] DénesTamás: „Meg kéne állni egy percre és elgondolkodni!” (interjú)

http://www.titoktan.hu/_raktar/_e_vilagi_gondolatok/DenesTamas-interjuPenzesL.htm

[DONALD 2000] Kerr, M. Donald, Congressional Statement on Carnivore Diagnostic Tool, 6.9.2000, http://www.fbi.gov

[HILL 2000] Hill, Edward (2000). Declaration. Retrieved January 30, 2008, from Epic Government Documents Web site: http://epic.org/privacy/carnivore/fbi_dec1.jpg

[STOA-REP 1999] Interception Capabilities 2000, Report by : Duncan Campbell
IPTV Ltd. Edinburgh, Scotland : April, 1999

[EU-REP 2001] REPORT on the existence of a global system for the interception of private and commercial communications (ECHELON interception system)
EUROPEAN PARLIAMENT Session document (A5-0264/2001), 11 July 2001

[MOLNÁR I. 2012] Molnár István: Orbán: ''Minden állampolgár köteles lesz nyomkövetőt magánál hordani'', Jövőnk Info, 2012
http://www.szmm.hu/modules.php?name=News&file=print&sid=4704

[NAJMÁNYI 2006] Najmányi László: THEREMIN

Enciklopédia Kiadó, 2006., http://thereminiad.webs.com/

[ORWELL 1989] G.Orwell: 1984, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1989.

MELLÉKLETEK

1. Nicky Hager

Nicky Hager, 2008. júliusában

Nicky Hager (1958- ) író és oknyomozó újságíró, Újzélandon Levinben született, jelenleg Wellingtonban él.

Hager írásaiban főleg a hírszerzőhálózatok környezeti és politikai kérdéseivel foglalkozik, a fizika és filozófia doktora. Új-Zéland vezető oknyomozó újságírójaként tartják számon[18].

Nicky Hager 2001. áprilisában beszélt az Európa Parlament Echelon Bizottságában. Éppen öt hónappal a szeptember 11-i terrortámadás előtt, igyekezett a Bizottság figyelmét felhívni „a terrorizmus elleni küzdelem” zászlaja alatt működő Echelon rendszer diszfunkcionális működtetésére. Ami öt hónappal később tragikusan bebizonyosodott!

Főbb munkái

• Secret Power, New Zealand's Role in the International Spy Network; Craig Potton Publishing, Nelson, NZ; ISBN 0-908802-35-8; 1996
• Secrets and Lies: The Anatomy of an Anti-Environmental PR Campaign (with Bob Burton); Craig Potton Publishing, Nelson, NZ; ISBN 0-908802-57-9; 1999
• Seeds of Distrust: The Story of a GE Cover-up; Craig Potton Publishing, Nelson, NZ; ISBN 0-908802-92-7; 2002
• The Hollow Men: A study in the politics of deception; Craig Potton Publishing, Nelson, NZ; ISBN 1-877333-62-X; 2006

2. Duncan Campbell

Duncan Campbell angol oknyomozó újságíró és televíziós producer, aki hírszerzési kérdésekre specializálódott. 1987-ben elkészítette Secret Society (Titkos Társadalom) című dokumentum sorozatát a BBC-nek, amely a kormány részéről igen ellentmondásos fogadtatásban részesült. A sorozat ugyanis egy Zircon kódnevű titkos kémműhold projectről szólt.

1978-91 között állandó szerzője és helyettes szerkesztője volt a New Statesman folyóiratnak.

Főbb munkái

1. Campbell, Duncan (1988-08-12), "Somebody's Listening", New Statesman, http://duncan.gn.apc.org/echelon-dc.htm, retrieved 2007-06-19
2. Campbell, Duncan (1999-04), Interception Capabilities 2000, European Parliament, Directorate General for Research, Directorate A, The STOA Programme, http://www.cyber-rights.org/interception/stoa/interception_capabilities_2000.htm, retrieved 2007-06-19
3. Campbell, Duncan (2005-07-01), "Operation Ore Exposed", PC Pro, http://www.pcpro.co.uk/features/74690/operation-ore-exposed/page3.html, retrieved 2007-06-19
4. Campbell, Duncan (2007-04-01), "Sex, Lies and the Missing Videotape", PC Pro, http://ore-exposed.obu-investigators.com/PC%20Pro%20article%20June%202007%20.pdf, retrieved 2007-06-19

3. Jeffrey Richelson

Jeffrey Talbot Richelson (1949- ) amerikai író és tudományos kutató, a hírszerzés és a nemzetbiztonság területével foglalkozik. Richelson 1975-ben a University of Rochester-en szerezte a politikatudományok doktori címét, majd a University of Texas (Austin) és az American University egyetemeken tanított. Jelenleg a National Security Archive vezető munkatársa.

Tíz könyv és számos cikk szerzője, amelyek közül több a National Security Archive forrásdokumentuma.

Könyvei

• A century of spies: intelligence in the twentieth century. Oxford University Press. 1995. ISBN 01-9507-391-6 paperback 01-9511-390-X
• The Wizards of Langley: inside the CIA's Directorate of Science and Technology. Westview Press. 2001. ISBN 08-1336-699-2
• Spying on the bomb: American nuclear intelligence from Nazi Germany to Iran and North Korea. Norton. 2006. ISBN 03-9305-383-0
• Foreign intelligence organizations. Ballinger Publishing Co. 1988. ISBN 0887301215
• America's space sentinels: DSP satellites and national security University of Kansas Press. 1999. ISBN 07-0060-942-3
• The U.S. intelligence community. Westview Press. 1995. ISBN 08-1332-376-2
• Jeffrey Richelson and Desmond Ball. The ties that bind: intelligence cooperation between the UKUSA countries Allen & Unwin. 1985. ISBN 00-4327-092-1
• America's secret eyes in space: the U.S. keyhole spy satellite program. Harper & Row. 1990. ISBN 08-8730-285-8
• Social choice theory and Soviet national security decisionmaking. Center for International and Strategic Affairs UCLA. 1982.
• United States strategic reconnaissance: photographic/imaging satellites. Center for International and Strategic Affairs UCLA. 1983.

4. James Bamford

James Bamford (1946- ) amerikai író és újságíró, aki főleg az USA hírszerző ügynökségeiről ír. Natickből (Massachusetts) származik, a Vietnámi háború idején három évet töltött az USA haditengerészeténél, mint hírszerző. The Puzzle Palace című kötete az egész világon bestszeller lett, amelyben az elsők között tárta a nyilvánosság elé az amerikai titkosszolgálatok demokrácia ellenes tevékenységét.

Könyvei

• Bamford, James (1982). The Puzzle Palace: a Report on America's Most Secret Agency. Houghton Mifflin. ISBN 0140067485.
• Bamford, James (2001). The Puzzle Palace: Inside the National Security Agency, America's Most Secret Intelligence Organization. Viking Pr. ISBN 0140231161.
• Bamford, James (April 30, 2002). Body of Secrets: Anatomy of the Ultra-Secret National Security Agency. Anchor. ISBN 0385499086.
• Bamford, James (May 10, 2005). A Pretext for War: 9/11, Iraq, and the Abuse of America's Intelligence Agencies. Anchor. ISBN 140003034X.
• Bamford, James (September 16, 2008). The Shadow Factory: The Ultra-Secret NSA from 9/11 to the Eavesdropping on America. Doubleday. ISBN 0385521324.

---

[1] Ennek és a jelen cikkben szereplő további idézetek forrása: G.Orwell: 1984, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1989.

[2] A Fabian Society vagy Fábiánus Társaság (nevét a római politikus és katona Quintus Fabius Maximusról kapta) A társaságot 1884. január 4-én alapították Londonban. Céljuk a társadalom példamutatással történő átalakítása volt. A társaság megalapítását követően hamarosan olyan híres személyek csatlakoztak, mint George Bernard Shaw, H.G.Wells, vagy Bertrand Russell.

[3] A nyelv és gondolkodás, a nyelv és titok viszonyát tárgyalja a jelen szerző TitokTan Trilógiája első kötetének 2. fejezete (Kódtörő ABC, Bagolyvár Kiadó, Budapest, 2002., http://www.titoktan.hu/KodtoroABC.htm )

[4] Az ECHELON rendszer kiépítését és működését részletesen tárgyalja jelen szerző több dolgozatában
([DÉNES 2001], [DÉNES 2002], amelyek internetes honlapján is hozzáférhetőek: http://www.titoktan.hu/e_vilagi_gondolatok.htm

[5] Az ECHELON rendszer részletes leírását lásd: [DÉNES 2001], [DÉNES 2004], [EU-REP 2001]

[6] A világ első óceán alatti üvegszáloptikai kábelét New Jersey és Nagy Britannia között az AT&T fektette le 1988-ban. A karvastagságú kábel egyszerre 40 ezer hívást tudott továbbítani, ami ötszöröse volt a legjobb tenger alatti rézvezeték kapacitásának és összemérhető volt a műholdon közvetített hang alapú forgalommal. A Csendes óceán alatt 1991-ben fektették le az első hasonló optikai kábelt, amelynek hossza 1997-ben elérte a 20 ezer kilométert és összeköttetést biztosított Európa, é-Afrika, d-Ázsia és Japán között. Ezt követően Oroszország és Kína is lefektetett mélytengeri kábeleket.

[7] A Dictionary felépítésével és felhasználásával külön fejezet foglalkozik a [DÉNES 2004] kötetben.

[8] Scientific and Technical Options Assessment (Tudományos és Műszaki Lehetőségek Értékelése)

[9] Az 5.6.1.-5.6.5. alfejezetekben idézett szakértők és újságírók munkássága alapvető jelentőségű a globális lehallgatás, ezen belül az ECHELON rendszer nyilvánosság elé tárásában. Ezért fontosnak tartom, hogy a jelen dolgozat mellékletében közreadjam munkásságuk rövid összefoglalását és további elérhetőségeiket.

[10] A kriptológiában (titkosítás tudomány) az ilyen típusú eljárásokat „brute force”, azaz „nyers erő”, vagy „teljes kipróbálás” névvel illetik. Bár gyakorlati felhasználása a mai kriptográfiai eljárások esetén (szakmai körökben köztudomásúan) értelmetlen, mégis előszeretettel alkalmazzák ezen eljárások biztonságának demonstrálására. Így lehet a laikus közfelfogásban hamis biztonságérzetet kelteni az exponenciális robbanás segítségével. Mintha a 32 betűn alapuló magyar nyelv változatosságát azzal bizonyítanánk, hogy például a lehetséges 5 betűs szavak száma matematikailag 32⁵=33.554.432, ami óriási szám, azonban tudjuk, hogy ezek legnagyobb része teljesen értelmetlen betűkombináció (pl.: aaaaa, bbbbb, …, aabbb, ababa, …)!

[11] Az INFOSANCE= INFOrmációs renaisSANCE a jelen szerző által az ezredfordulón alkotott fogalom, amely a renaissance kor 21. századi technikai környezetben való megújulásának víziója. Lásd [DÉNES 2001/3], [DÉNES 2002/3]

[12] Lev Szergejevics Tyermen (1896-1993) munkásságának és a teremin hangszernek, illetve az ebből kifejlesztett szintetizátornak rajongója és kitartó kutatója Najmányi László, akinek munkáiból részletesen tájékozódhat az olvasó mindezekről a témákról (lásd [NAJMÁNYI 2006]).

[13] Charles Babbage (1792-1871) kb. 100 évvel Neumann János előtt megalkotta tárolt programvezérlésű számítógépét, a Difference Engine-t, amely elektronika híján 250 ezer mechanikus alkatrészt tartalmazott, ha ennek felépítésére a kor órásmesterei képesek lettek volna.

[14] Bencsik Anikó szakdolgozatában kitűnően foglalta össze napjaink RFID technológiáit és azok alkalmazásait. (lásd [BENCSIK 2007])

[15] A „szervek” most már a GLOBÁLIS NAGY TESTVÉR-t szolgálhatják ki úgy, hogy az ECHELON-nal ellentétben, az RFID rendszerek napról-napra egyre kisebb befektetéssel telepíthetők! Ezekben az esetekben tehát nincs szükség a „terrorizmus elleni küzdelem” zászlaját lobogtatva, százmilliárd dolláros költségvetési támogatásra. Sőt az igazán hasznos polgári alkalmazások álcájával, magántőkével is kényelmesen létrehozható RFID rendszerek így észrevétlenül válhatnak a 21. század globális információs „csodafegyvereivé”! Ez az érvelés („hasznos polgári alkalmazások”) egyrészről indokolttá teszi az EU-ban is folyamatban lévő szabványosítási törekvéseket, amelyek ugrásszerűen megnövelik a tömeges nemzetközi elterjesztés lehetőségét, hiszen a termékek ára rohamosan csökken a lapkák és olvasó berendezések tömegtermelése miatt.

[16] - Az e-társadalom szükséges velejárója az ECHELON figyelő rendszere ?

- Védekezhetünk-e, és ha igen, akkor hogyan, a totális információs kiszolgáltatottság ellen?

- Kell-e a civil (egyszerű) embereknek is védekezni a lehallgatás ellen ?

[17] Big Brother, Való Világ, Celeb vagyok ments ki innen!, Sztárok a fejükre estek, Survivor, Benkő feleséget keres

[18] Martin Hirst, "Exposing New Zealand's Hollow Men", The Walkley Magazine, Issue 44, April/May 2007, p.40. (Martin Hirst az újságírás professzora az újzélandi Auckland University-n. A The Walkley Magazine ausztrál újságíróknak ad elismerő díjakat.)

Vissza a FŐMENÜ oldalra!

Vissza az előző oldalra!