A középkor legjelesebb polihisztora

G.B. Porta: Természetes Varázslat (Magiae Naturalis 1557. magyar)

Giovanni Battista Porta (1535-1615)

Giovanni Battista Porta 1535-ben született Vico Equense-ben, az itáliai Nápoly közelében.
Csodagyereknek tartották, mivel már tiz évesen latin és görög értekezéseket irt, megtanulta a korabeli egyetemek teljes tananyagát,
majd egy nagyszabású földkörüli utazás után visszatért Nápolyba. 22 évesen, Cardano Art Magna-ja után alig több mint 10 évvel írta elsõ könyvét,
a Magiae naturalis-t. Bár Portát életmûve és tevékenysége alapján méltán sorolják a XVI. század nagy polihisztorai közé,
mégis az utókor számára az 1557-ben megjelent Magiae naturalis tette munkásságát maradandóvá.
Fõ mûvét késõbb tovább bõvítette, míg végleges változata 20 könyvbõl áll. A mû eredeti nyelven és fordításokban több mint 27-féle kiadást ért meg,
amit a könyvkiadás történetének egyik rekordjaként tartunk számon.
A "leglenyûgözõbb, legolvasmányosabb tudományos könyv"-nek is tartják, amely még olyan témákat is érint,
mint hogy a nõk mily módokon változtathatják arcuk pírját, hogyan tüntethetik el a pattanásokat, vagy mely cicomákkal varázsolhatják el
hajkoronájukat és öltözéküket. A címekbõl kiderül, hogy Porta nagy hódolója lehetett a nõi nemnek,
hiszen IX. könyvének terjedelme annyi, mint több "komoly" köteté együttesen,
fõleg ha még ehhez a XI. és XIV., valamint a családi háztartásról szóló IV. könyvet is hozzávesszük.
Igen meglepõ a II. és III. könyv, melyeket az evolúció elméletének és a növénynemesítés
napjainkban is divatos területének XVI. századi elõfutáraként tekinthetünk.
Mindezek után nem véletlen, hogy a napjaink ifjúságát a varázsló iskola csodás történeteivel elbûvölõ Harry Potter szerzõje J.K.Rowling,
éppen a Magiae Naturalis-t választotta egyik forrásául.
Porta eme kultúrtörténeti mértékkel mérve is óriási alkotásáról, magyar kiadás híján a kedves Olvasó csak úgy kaphat méltó képet,
ha legalább a 20 kötet címeit és tartalomjegyzékeiket e helyen közreadom.

A modern társadalomfelfogás kezdetei

Jean-Jacques Rousseau (1712-1778)

Contract Social, Amsterdam, 1762.
magyar fordítás: Társadalmi szerzõdés , Radványi Zsigmond, Phönix-Oravetz kiadás, 1947.)

 

Karl Marx (1818-1883)

Das Kapital, Kritik der politischen Oekonomie, Hamburg, Verlag von Otto Meissner, 1867.
magyar fordítás: A TÕKE, A poltikai gazdaságtan bírálata, Rudas László, Nagy Tamás, Szikra Könyvkiadó, 1955.)

 

 

Émile Durkheim (1858-1917) francia szociológus – a modern (empirikus) szociológia atyja.

Les regles de la méthode sociologique, Paris, Alcan, 1895. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Bp. 1978.
Magyarul: Durkheim, Émile: A szociológia módszertana, Franklin társulat, 1917.
Társadalmi tény:
„E tények az egyénhez képest külsõdleges cselekvésmódok, gondolkodásformák és érzelmek,
amelyek kényszerítõ erõvel rendelkeznek, s ennek révén ráerõszakolják magukat az egyénre.” Pl.: gazdaság, jogrendszer, divatok.
„A statisztika eszközeivel elszigetelhetjük õket. … ezek a számok minden megkülönböztetés nélkül az összes egyedi esetet magukban foglalják …
Az arányszám tehát a kollektív lélek bizonyos állapotát fejezi ki.”

Le suicide: Étude de sociologie, Paris, Alcan, 1897. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Bp. 1982.
Magyarul: Durkheim, Émile: Az öngyilkosság, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1967.

ANÓMIA elmélet:
A TÁRSADALMI ANÓMIA ("nem megfelelés") fogalmát E. Durkheim (1858-1917) vezette be a devianciaelméletében (1897):
"A társadalmilag elfogadott értékek és a megvalósulásukra rendelkezésre álló eszközök korlátozottsága közötti konfliktusokat
az egyének sokszor képtelenek feloldani, így a társadalmi szabályokat és normákat megkerülik, elutasítják azokat.
Az egyén és társadalom ilyen súlyos konfliktusának egyik deviáns "megoldási" viselkedésformája az ÖNGYILKOSSÁG."

A TÁRSADALMI KRÍZIS jelzõ "barométere" a deviáns viselkedésformák, pl. az öngyilkosságok megnövekedése.

 

 

Gustav Ratzenhofer (1842-1904)

A szociológiai megösmerés lényege ( Magyar fordítás, Grill Károly Könyvkiadó, Budapest 1908. )

 

Szalai Sándor (1912-1983)

Társadalmi valóság és társadalomtudomány ( Singer és Wolfner kiadás, Budapest 1946. )

 

A modern matematikai statisztika és a biometria születése

Sir Francis Galton:

Természetes Öröklõdés ( Natural Inheritance MACMILLAN & CO., New York, 1889. eredeti )

A hüvelykujj mintázatai és ujjlenyomatok ( The patterns in thumb and finger marks Philosophical Transactions of the Royal Society of London, 1891. eredeti )
Ujjlenyomatok ( FINGER PRINTS MACMILLAN & CO., London, New York, 1892. eredeti )
Sir Francis Galton (1822-1911) (Charles Darwin unokaöccse)

Sir Francis Galton angol antropológus, genetikus, matematikus, akinek munkásságára jelentõs hatást gyakorolt
a kor tudományos szellemiségén túl, unokabátyja, Charles Darwin evolúciós elmélete is.
Eme hatások eredõjeként elsõként alkalmazott a biológiai vizsgálatok területén matematikai statisztikai módszereket, és lett a biometria megalapítója.
Az új diszciplína különös újszerûsége abban rejlett, hogy a biológiai jelenségek kvantitatív vizsgálatát
(tervezését, értékelését és értelmezését) tette lehetõvé, azaz témája biológiai, metodikája matematikai volt.
Sir F. Galton leghíresebb biometriai vizsgálatai az emberek testmagasságának öröklõdésére vonatkoztak.
A különös az volt, hogy más, úgynevezett folytonosan változó tulajdonságok esetében is hasonló összefüggést talált,
amelyek alapján megfogalmazta alapvetõ tételét, amely ma is az õ nevét viseli, ez a galtoni regressziós törvény:
"Az utódok folytonosan variálódó tulajdonságai a szülõkénél kisebb mértékben térnek el a populáció átlagától."
Sir F. Galton emberi jellemzõk mérésére, statisztikus eloszlására vonatkozó kutatásait alkalmazta foglyok,
elmebetegek, kezelhetetlen fiatal bûnözõk azonosítására.
Az 1800-as évek közepén támadt az a korszakos ötlete, hogy az egyedi azonosításra legalkalmasabb egyedi jellemzõ az ujjlenyomat.
Így vált az ujjlenyomat azonosítás, valamint a kriminalisztikában való alkalmazás úttörõjévé és máig legnagyobb hatású alakjává.
Az ujjlenyomatok azonosítására szolgáló jellemzõket ma is Galton karakterisztikák-nak, vagy Galton jellemzõk-nek nevezik.
De Galton nem állt meg az ujjlenyomatok jellemzõinek rendszerezésénél,
elsõként dolgozta ki az ujjlenyomatokhoz rendelhetõ számszerû (kvantitatív) azonosítást.
Galton hálórendszerrel történõ ujjlenyomat azonosító eljárása mindenképpen döbbenetes,
hiszen másfél évszázaddal ezelõtt felfedezte a kép digitalizálást.
Napjaink digitális technikája, jóval kifinomultabb és korszerûbb elektronikus eszközökkel, tulajdonképpen pontosan a Galton által leírt elvet alkalmazza. A különbség tehát csupán menynyiségi, mivel Galton hálórendszere 400 elemi cellára bontotta fel az ujjlenyomat képét,
míg napjainkban ennek a felbontásnak több tízezerszeresével dolgoznak.
Európában, Anglia után másodikként, 1903-ban Magyarországon is bevezették az ujjlenyomat nyilvántartást,
s elkezdték a bûnügyi nyilvántartás országos megszervezését.

A modern számítástechnika gyökerei
a rejtjelfejtésben fogantak

A.M. Turing:

Kiszámítható számokról ... (On computable numbers... 1936. eredeti)

Számológép és gondolkodás (Computing machinery and intelligence 1950. eredeti
--------------------------------------------------------- Computing machinery and intelligence 1950. magyar fordítás)

Total Universal Rule of Intelligence's Non numerical Generality

Teljes és Univerzális Rendszer az Intelligencia Nem numerikus Geneziséhez (TDT)

Alan Mathison Turing (1912-1954)

"Csak egyszer kell kitalálni, hogy miként mûködjön,
aztán elfelejteni, hogy valójában mi történik odabenn."
..................................................................................... (A.M. Turing)

A számítógép felfedezése sem idõben, sem térben nem köthetõ egyetlen feltaláló nevéhez. Mai divatos kifejezéssel élve, azt mondhatjuk, hogy ez volt az elsõ igazán nemzetközi "csapatmunka". Igaz ez még akkor is, ha a csapatban résztvevõk errõl sokszor nem is tudtak, vagy éppen nem akartak tudomást venni. Mégis, ha az 1930-as éveket és a 40-es évek elsõ felét tekintjük, mindegyikben felfedezhetjük A.M. Turing hatását, ezért meg kell állapítanunk, hogy az 1940-es évek elején, egyedül Alan Turing látta át a számítások megújításának lehetõségét: az univerzalitás, a programozhatóság, a tárolt program kihasználása, a nem numerikus alkalmazások, a mesterséges intelligencia fontosságát. Az olyan gép elképzelése, amely mind e követelményeknek megfelel, nagyon idegen volt 1945-ben az egész világon. Ám tíz évvel késõbb, 1956-ban Howard Aiken a harwardi elektromágneses jelfogókból épített számítógép fõkonstruktõre így irt: "Ha kimondjuk, hogy egy olyan gép logikai alapjai, amelyek differenciál egyenleteket oldanak meg, azonosak annak a gépnek a logikájával, amely törvény tervezeteket készít a minisztérium számára, ezt úgy tekintem, mint a legbámulatosabb egybeesést amellyel valaha találkoztam."
De valójában, hogy mondhattuk ezt ki? E bámulatos, bár közel sem véletlen egybeesés következik abból a mély alapelvbõl, amelyet Alan Turing már 1936-ban leírt, azaz az "univerzális Turing-gép" konstrukciójából. Akkor miért nem Alan Turing vált ismerté, mint az univerzális elektronikus számítógép megalkotója?
(A kérdésre részletes választ talál az olvasó T. Dénes Tamás: Titkos-számítógép-történet címû kötetében)
1948. után mindenki elfelejtette, hogy 1945-46-ban Õ rajzolta fel és tervezte meg elsõként az univerzális elektronikus számítógépek alapjait. Max Newman, aki Turing életrajzát megírta, igy jellemzi ezt az idõszakot: "....számos körülmény kombinációja fordította érdeklõdését az új automatikus (elektronikus) számítógépek felé. Talán a legfontosabb az "univerzális Turing gép" megvalósítása volt, amit semmiképpen nem akart másokra hagyni."
1950-ben publikálta Turing Computing machinery and intelligence címû cikkét a Mind folyóiratban, amelyet életmûvének és a tudománynak kiemelkedõ teljesítményeként tart számon a mai tudománytörténet. Ebben a cikkében olyan problémákat tárgyal, mint a mesterséges és természetes intelligencia legmélyebb problémái. Itt írta le az általa javasolt Turing-tesztet, amely a mesterséges és természetes intelligencia megkülönböztetését helyezte egzakt alapokra. A.M. Turing a mesterséges intelligencia kutatások elõfutárának is tekinthetõ, mivel õ vetette fel elsõként azt a kérdést, hogy mit is jelent a "gépi intelligencia". Az elsõ megválaszolásra váró kérdés persze az volt, hogy létezik-e ilyen, hiszen máig fennáll az a többségi felfogás, miszerint intelligenciával csupán az ember rendelkezik, ezért a "gépi intelligencia" szóösszetétel értelmetlen. Turing azt is látta, hogy az intelligencia és gondolkodás fogalmak egymástól elválaszthatatlanok, ezért fogalmazhatta meg e klasszikussá vált cikkében egyetlen, máig ható érvényû mondatba sûrített kérdését: "… tudnak-e a gépek gondolkodni ?"

Turing életrajzának - életmûvének legteljesebb feldolgozása Andrew Hodges munkásságának köszönhetõ,
aki a több nyelvre lefordított nagy sikerû kötete (Alan Turing: The enigma) kiegészítéseként, honlapot hozott létre: http://www.turing.org.uk/

2015-ben megjelent a könyv magyar fordítása (Andrew Hodges: Kódjátszma - Alan Turing élete),
valamint 2015. január 29-én bemutatták a könyv alapján készült film (Imitation game) szinkronizált magyar változatát Kódjátszma címmel.

2015-ben jelent meg A.Turing unokaöccsének Sir Dermot Turing-nak a könyve, amely Turing különös életét és rejtélyes halálát dolgozza fel.
A könyv címe: Prof Alan Turing Decoded, A biography by Dermot Turing (eredeti kötet, pdf)

2018-ban jelent meg A.Turing unokaöccsének Sir Dermot Turing-nak a könyve, amelyben nem a már elég jól ismert Bletchley Park történet áll a középpontban.
Hosszú kutatómunka eredményeként, megmutatja, hogy az Enigma megfejtésében kulcsszerepet játszott a nemzetközi hírszerzõi együttmûködés. Lengyelország, Franciaország, Nagy-Britannia, majd késõbb az Amerikai Egyesült Államok partnerként mûködtek együtt egy közös hírszerzõi hálózatban. Dermot Turing a lengyel kódfejtõk drámai történetét és késõbbi sorsukat is leírja.
A könyv címe: X, Y, Z -The Real Story of How Enigma Was Broken
Magyarul: X, Y, Z - az Enigma feltörésének igaz története, Typotex, Budapest, 2020.

2021-tõl A.Turing az 50 £ bankjegyen

Neumann János:

Az EDVAC jelentés elsõ vázlata
First Draft of a Report on the EDVAC June 30, 1945. Moore School of Electrical Engineering University of Pennsylvania (eredeti)

Babbage, Turing és Neumann János fenti eredeti dokumentumai után
AJÁNLOM
a számítástechnika valódi történetét az érdeklõdõk figyelmébe:

T. Dénes Tamás: Titkos-számítógép-történet

A játékelmélet születése

John von Neumann - Oskar Morgenstern:

Játékelmélet és gazdasági viselkedés ( Theory of Games and Economic Behavior 1944. eredeti)

---------------------- John von Neumann (1903-1957)
--------------------- Oskar Morgenstern (1902-1977)

A játékelmélet célját Neumann és Morgenstern abban jelölték meg,
hogy adott játékszabályok mellett a nyerés optimális módját meg lehessen határozni.
Az elmélet legjelentõsebb eredménye, Neumann János 1928-ban matematikailag bizonyított minimax-tétele, amely kimondja:
Mindkét ellenfél „ésszerû” játéka mellett, a véges nullaösszegû játékban a két játékos egyike
mindig egy átlagos v nyereményhez jut, amit csak a másik vesztesége árán érhet el.
Ezt az elvet valósítja meg a minimax algoritmus egy értékelési függvény alapján,
amelynek heurisztikus változatát alkalmazzák az igen bonyolult játékoknál (pl. sakk).

Az információelmélet születése

C. E. Shannon:
A hírközlés matematikai elmélete (A Mathematical Theory of Communication magyar)
-------------------------------------------------------------- (A Mathematical Theory of Communication 1948. eredeti)

Titkos rendszerek hírközlés elmélete (Communication Theory of Secrecy Systems 1946.>>>1949. eredeti)

Számítógép programozás sakkjátékra (Programming a Computer for Playing Chess 1949. eredeti)

Számítógépek és automaták (Computers and Automata 1953. magyar)

Claude Elwood Shannon (1916-2001)

"A hírközlés elméletének a szemantikai vonatkozásai közömbösek a mûszaki probléma
szempontjából. A lényegi kérdés az, hogy a tényleges üzenet, egy sor lehetséges közül
kiválasztott egyetlen üzenet." (C.E. Shannon)

Claude Elwood Shannon 1916. április 30-án, a Michigan állambeli Petoskey-ben született.1936-ban a Michigan Egyetemen matematikusi és elektromérnöki diplomát szerzett. 1940-ben az MIT-n matematikából doktorált.1941-tõl 1972-ig a Bell Labs matematikai részlegén dolgozott.
1956-tól az MIT-n vendégtanár, 1958-tól állandó elõadó, 1978-tól professzor emeritus. Három legfontosabb írása:
a Boole-féle algebrán alapuló A Symbolic Analysis of Relay and Switching Circuits (1940),
az információelméletet megalapozó dolgozata A Mathematical Theory of Communication (1948),
és a kriptologiát (a titkosítás tudománnyát) matematikai egzaktsággal leíró Communication Theory of Secrecy Systems (1949).

Különös ember volt, aki szerette a Scifi-t, a jazzt, a sakkot, a matematikát, a bûvészkedést és más különös dolgokat, de leginkább szerette a változatosságot. A Bell Laboratóriumban konstruálta meg (egészen fiatalon) az elsõ elektromechanikus "tanuló egeret", amelyik biztonságosan
talált ki a legkülönbözõbb kísérleti labirintusokból. "Theseus" nevû elektromechanikus egere volt az egyik legelsõ "tanuló gép"
(az 1940-es években).
Figyelemre méltó sakkozó-gépe is, amely az 1940-es években nagy lépést jelentett a computer-építéshez vezetõ úton.
Berendezését akkor sikerrel alkalmazták harcászati helyzetek kiértékeléséhez és az optimális stratégia kiválasztásához.
Így emlékezett a Bell Laboratóriumbeli munkájára:
"A Bell Laboratórium titkos rendszereken dolgozott. Én a kommunikációs rendszerekkel és a kriptológia tanulmányozásával foglalkoztam. Gondolkozásomban annyira összeolvadt a kettõ, hogy sokszor az egyik terület problémáján gondolkodva jutott eszembe az a megoldás,
amit a másik területen lehetett alkalmazni. Egy idõ után képtelen voltam elkülöníteni a két kutatási területet."
Shannon alapvetõen új gondolatai között vezetõ helyet foglalt el a redundancia fogalmának bevezetése.
Ez képezi ugyanis az alapját, a napjaink kommunikációs és számítástechnikai rendszereiben is kulcsfontosságú, hibajelzõ és hibajavító kódoknak. Nem meglepõ, hogy a redundanciának a rejtjelzésben is kitüntetett szerepe van. A redundancia ugyanis a nyelvek fontos jellemzõje, amely lehetõvé teszi a nyelvi "rejtõzködést",
ugyanakkor biztonságot is nyújt bizonyos szándékos, illetve véletlen torzítások felismerésénél.

C.E.Shannon gondolatait és eredményeit egy hosszú és nagy jelentõségû üzenetnek tekinthetjük, amely üzenetnek a végére halála helyezte el az utolsó bitnyi információt.
Ez a bit azonban csak az üzenet végét jelenti, melynek tartalma aktuálisabb, mint megszületése pillanatában. Napjaink és fõleg a jövõ információs társadalmának alapját ugyanis
éppen az egyre növekvõ számitógép hálózatok, a globális információs és kommunikációs rendszerek képezik.
Ezen globális kommunikációs rendszerek kulcskérdése az információk biztonságos tárolása és továbbitása.
84 évnyi bölcsességének üzenetét örök gyerekként sikerült ebben az egy mondatában megfogalmaznia:
"Mindig elcsodálkoztam azon, hogy hogyan álltak össze a világ dolgai."

Gábor Dénes:
HOLOGRÁFIA, 1948-1971
A Nobel-díj átadásakor, 1971. december 11-én tartott elõadás
(HOLOGRAPHY, 1948-1971, Nobel Lecture magyar)
(HOLOGRAPHY, 1948-1971, Nobel Lecture 1971. eredeti)

Egy új mikroszkóp elv (A new microscopic principle Nature, 1948. eredeti)

Gábor Dénes (1900-1979)

"A közönséges fényképen a fázisok teljesen elvesznek, a fénykép csupán az intenzitásokat örökíti meg.
Nem csoda, hogy elveszítjük a fázist, ha nincs mivel összehasonlítani!
Nézzük meg, mi történik, ha alapfázist, koherens hátteret adunk a fényhullámhoz. ...
Az így keletkezõ interferencia-képet hologramnak neveztem el,
a görög holos (egész) szó nyomán, minthogy a kép az információt teljes egészében tartalmazza."

Gábor Dénes még megérte a laser feltalálását, így készülhetett az elmélete alapján kezdetleges hologram.
A nagy mennyiségû információt a hologram nagyfokú "túlbiztosítással" azaz redundáns módon, a tároló teljes felületén elosztva tárolja.
Így a hologram kis részleteibõl is lehetséges az egész képet rekonstruálni, vagyis a kép hordozójának sérülése nem jelenti a kép megsemmisülését. Hasonlóan ahhoz, ahogy az emberi agy a tanultakat elég nagy területen "szétszórva" tárolja,
ezért az agy sérülése esetén nem esik ki az összes tárolt információ.
Az úgynevezett vastag hologram egyszerre számtalan hologramot tud tárolni, a felvételek nem keverednek össze.
A holgram 1 köbcentiméterében tízmilliárd bit információ tárolható.
Az elmélet igazi beteljesedését a számítástechnikában az asszociatív tárolók és processzorok jelentik,
amelyek tömeges alkalmazása a 21. század lehetséges esélye.

A rendszerelmélet születése

Ludwig von Bertalanffy (1901-1972)

Elõször 1937-ben, egy amerikai egyetemi szemináriumon beszélt a rendszerelméletrõl.
Biológusként az élõ rendszerekbõl indult ki, ezekbõl absztrahálta a rendszerek általános tulajdonságait.

„Az egész több, mint a részek összege, a rendszer tulajdonságai nem következnek közvetlenül az alkotórészek jellegzetességeibõl.
Az alkotóelemek közötti kapcsolatok bonyolult, összetett hálózatot (struktúrát) képeznek.” (Ludwig von Bertalanffy)

General System Theory, 1968. (teljes eredeti kötet!)
Álalános rendszerelmélet
Alcím: Hiteles bevezetés a fizikai, biológiai és társadalomtudományok legfontosabb elméleti és módszertani újraértelmezésébe

A kibernetika születése

Norbert Wiener: (1894-1964)

W. Ross Ashby (1903-1972)

A nyilvános kulcsú titkosítás születése

Whitfield Diffie - Martin E.Hellman:
(1944- ...) (1945- ...)

Új irányzatok a kriptográfiában (New Directions in Cryptography IEEEature Transactions on Information Theory Vol. IT-22, No.6, 1976.november eredeti )

R.L.Rivest - A.Shamir - L.Adleman:

(1947- ...) (1952- ...) (1945- ...)

Módszer Digitális Aláírás és Nyilvános-kulcsú rejtjelzés készítésére
A method for Obtaining Digital Signature and Public-Key Cryptosystems
This research was supported by National Science Foundation grant MCS76-14294, and the Office of
Naval Research grant number N00014-67-A-0204-0063., 1948. eredeti

Egy új világkép születése

Albert Einstein (1879-1955)

(A képekre kattintva NAGYÍTHATÓK!)

Az általános relativitáselméletét Albert Einstein 1916. március 20-án
tette közzé a Porosz Tudományos Akadémián elkezdett tudományos elõadássorozatának utolsó állomásán. Az általános relativitáselméletben a gravitáció nem erõ,
hanem a tér-idõ görbületének következménye. Ez a tétel szolgált a kozmológia alapjául egyrészt, másrészt elvezetett a világegyetem sok tulajdonságának megértéséhez, melyek nagy részét jóval Einstein halála után fedezték fel.

A F O R I Z M Á I

1. Az õrültség nem más, mint ugyanazt tenni újra és újra, és várni, hogy az eredmény más legyen.

2. Ha csak az ismert dolgok érdekelnének, lakatosnak mentem volna.

3. Aki még sosem követett el hibát, valószínûleg még sosem próbált semmi új dolgot.

4. Az okos emberek megoldják a problémákat, a zsenik pedig megelõzik õket.

5. A legszebb, amit átélhetünk, a dolgok titokzatossága.

6. Ami igazán számít, az az intuíció.

7. A történelem arra tanít meg bennünket, hogy az emberiség semmit sem tanul a történelembõl.

8. Aki nem tud csodálkozni és borzongani az élet titokzatos szentélyében, az olyan, mint a halott, akinek a szemei becsukódtak.

9. Nem kell megértenünk a világot; elég, ha eligazodunk benne.

10. Mily` különös a mi helyzetünk, a Föld gyermekeié! Csak rövid látogatásra van itt mindenki. Nem tudja, miért, de néha azt hiszi, hogy sejti.

11. A kevés tudás veszélyes. A sok is.

12. Nem lehet megoldani problémákat ugyanazzal a gondolkodásmóddal, amivel csináltuk õket.

13. Ne beszéljünk addig nagy felfedezésekrõl vagy haladásról, míg a világon egyetlen boldogtalan kisgyerek is létezik.

14. Ne sikeres ember próbálj lenni, hanem értékes.

15. A valóság csupán illúzió, bár nagyon kitartó.

16. Sorsunk az lesz, amit majd megérdemlünk.

17. A természet minden igaz kutatója vallásos tiszteletet érez, mert nem tudja elképzelni hogy õ az elsõ aki kigondolta, a rendkívül törékeny szálakat, amelyek észleléséhez kötõdnek.

18. Azt nem tudom, hogy a harmadik világháborút mivel fogják megvívni, de azt biztosan tudom, hogy a negyediket botokkal és kövekkel.