Bolyai
János valódi arca
Az
1990-es évek óta ismertté vált kutatások
eredményeképpen, külsõ és belsõ értelemben
is egészen
új, valódi Bolyai képre lelhetünk!
--------------------------------------
A
cikk magyarul,
angolul

----------------------------------- - 2011.04.16.
15.szám Hogy nézett ki Bolyai János? -----------------------------------
KIÁLTVÁNY
! Több
évtizedes szellemi szunnyadás után, fel kell hívni
a figyelmet arra, hogy Bolyai János "ál arccal" került
be az egész világon az emberek, így a jövendõ
generációk ifjúságának tudatába is.
Ez a meghökkentõ állítás egyszerre vonatkozik
a Bolyai Jánost ábrázoló arcképre, de a
munkásságával kapcsolatos ismeretekre is! Nehezen
túlbecsülhetõ ez a mérhetetlen baklövés,
ha figyelembe vesszük, hogy Bolyai János a magyar tudomány
azon rendkívüli alakja, akit egységesen az egész
világon, nem csak a matematika, hanem az egész MAGYAR
TUDOMÁNY KIMAGASLÓ MEGTESTESÍTÕJEKÉNT tartanak
számon.
. . . Lesújtó az
internetes honlapokon található Bolyai János képekre
vonatkozó azon elemzésem eredménye, mely szerint
ezen honlapok szinte mindegyikén a NEM Bolyai Jánost
 ábrázoló
arckép látható!
Különösen súlyos ez a tény, ha tudjuk, hogy
e honlapok jelentõs részét oktatási intézmények
tartják fenn, vagyis a jövõ generációi ezt a
hamis képet viszik tovább!
A jelen weboldal létrehozása
kezdeti lépés egy Bolyai János valódi
arca program megindításához, melynek célja
a Bolyai "ál arcot" az egész világon lecserélni
a valódira! Szeretném a legújabb Bolyai kutatások
(képével, életével és munkásságával
kapcsolatosak) eredményeit honlapomon, illetve nyomtatott formában
is, minél szélesebb nyilvánosság számára
közzé tenni. Ehhez persze szükséges mindazon Bolyai
kutatók és lelkes érdeklõdõk támogatása,
akik ezt az ügyet szívükön viselik. Budapest,
2004. T.D.T.
titoktan@freemail.hu |
"Õ
volt az elsõ olyan magyar matematikus, aki -Eötvös Loránd
szavaival - világraszólót alkotott. Nagy tudósunkról
sajnos nem maradt fenn hiteles kép, így az utókor nem
ismerhette meg arcvonásait. Csak 48 éves korában készült
útlevele alapján tudjuk, hogy középtermetû,
kékszemû, hosszúkás arcú volt."
(Kiss Elemér) |
Bolyai
János egyetlen hátramaradt hiteles ábrázolása
|  1802.
december 15. (Kolozsvár)
1860. január 27. (Marosvásárhely) | A
további képekre és az aláhúzott szövegrészekre
kattintva, újabb egyedi képek, illetve álló és
mozgó kép animációk láthatók! |
"Ismertek
korabeli leírások, miként nézett ki Bolyai János.
Tudjuk, sötétbarna szakállat viselt, ilyen volt haja színe,
szeme pedig sötétkék. Figyelemre méltó Koncz
Józsefnek, a marosvásárhelyi kollégium történetírójának
a kijelentése: Bolyai János nagyon hasonlított Klapka György
honvéd tábornokunkhoz. A másik fontos tény: fia, Bolyai
Dénes azt állította, hogy nagy a hasonlatosság közte
és édesapja között. Utánanéztem, s valóban,
Klapka György valamennyi fellelhetõ képe szakállas férfit
ábrázol. Bolyai Dénesé
szintúgy. A két arc azonos vonásai szembetûnõek.
 Mindez
az említett állítások helyességét valószínûsíti.
Ismert tények ezek, én azonban kissé továbbvittem
a gondolatmenetet. A
marosvásárhelyi Kultúrpalota homlokzatát a Tükörterem
ablakai felett hat egymást követõ, mûvészi kivitelezésû
dombormû díszíti. 
Marosvásárhely
múlt századi szellemi nagyságait mintázta meg az alkotó.
A dombormûvek alatt elmosódott, alig olvasható feliratok,
balról az elsõ Dósa Elek, majd Teleki Sámuel, Bolyai
Farkas, Bolyai János, Mentovich Ferenc és Pentelei István
következik a sorban. Bolyai János kivételével mindegyikükrõl
van hiteles képünk. Ezeket egyenként öszszehasonlítottam
a Kultúrpalota dombormûveivel. Az arcvonások tökéletes
megegyezését tapasztaltam. Ismét elõvettem Klapka
György és Bolyai
Dénes portréját, és a Kultúrpalota homlokzatán
lévõ Bolyai János ábrázolás mellé
helyeztem. Megdöbbentett az ábrázolás feltûnõ
hasonlósága, mintha ugyanazon személyrõl készültek
volna a különféle ábrázolások.
A marosvásárhelyi Kultúrpalota
1911-1913. évek között épült. Akkor még éltek
Marosvásárhelyen olyan emberek, akik Bolyai Jánost ismerték,
látták. Élt még fia, Bolyai Dénes, az ekkor
már nyugalmazott törvényszéki igazgató, aki családtagként
részt vett nagyapja és édesapja 1911. június 7-i exhumálásán.
Ezt a tényt a kihantoláskor készített jegyzõkönyv
is rögzíti. Elképzelhetetlen, hogy az a mûvész,
aki ez idõben véste kõbe Bolyai János arcvonásait,
kép hiányában ne támaszkodott volna fia s az õt
ismerõk véleményére, ne vette volna igénybe
szolgálataikat. Ennek tulajdonítható a nagyfokú hasonlóság
a már említett két másik portréval is."
(Weszely Tibor) ifj.
dr. Hints Elek: A Bolyaiak exhumált földi
maradványai (Orvostörténeti
Közlemények, 1967. 42. sz. 201-214)
címû dolgozatában adta közre az eredeti exhumálási
jegyzõkönyvet, és édesapja id. dr. Hints Elek -Bolyai
János unokaöccse- valamint saját feljegyzéseit
az exhumált koponyamaradványok tanulmányozásáról.
Annak igazolására, hogy miért nem lehetett (és ma
sem lehet) koponya rekonstrukcióval elõállítani Bolyai
János hitelesnek tekinthetõ 3-dimenziós arcmását,
íme egy rövid idézet a tanulmányból:
"A
Bolyaiak tetemének: földi maradványainak exhumálására
1911. június 7-én került sor, a Magyar Tudományos
Akadémia küldöttének és a Kollégium tanári
karának jelenlétében. Elsõként Bolyai János
feltételezett sírját hantolták ki. Amikor a sírásók
megkezdték munkájukat, az exhumáló bizottság
elõtt, a 74 éves Bolyai Dénes megismételte nézetét,
hogy "minden valószínûség szerint ebben a
sírban nyugszik apja, de e feltevés és Szõts Júlia
állítása akkor lesz bizonyos, ha megtalálják
benne az uniformist".
A csontváz nagy része el volt
már korhadva és mállékony volt. A koponyának
csak a fejtetõ része maradt meg, a hajjal együtt.
A
bizottság úgy határozott, hogy a koponyatetõ maradványt
id. dr. Hints Elek fõorvosnak, Bolyai János unokaöccsének
adják át azzal a kötelezettséggel tanulmányozásra,
hogy majd a Bolyai Múzeumnak fogja átadni. A holttestek kihantolásánál
feltûnt, hogy a korábban elhalt Bolyai Farkas csontjai sokkal jobb
állapotban, csaknem épen maradtak meg, ezzel szemben a 4 évvel
késõbb temetett Bolyai János csontjai csaknem egészen
el voltak korhadva. Erre magyarázatot adott Gyulai Ferenc, a temetkezési
intézet vezetõje. Õ a különbséget a
talajviszonyok különbségével magyarázta meg. Bolyai
Farkas teteme aránylag száraz talajban feküdt, amelyben elrothadtak
a lágy részek, de megmaradtak a csontok, csaknem ép állapotban.
Ezzel szemben János sírja két domboldal találkozásánál,
árokszerû mélyedésben feküdt, vízmosásos,
nedves talajban. A nitrifikáló baktériumok hatására
képzõdõ nitrátok tönkreteszik a csontok szerves
és szervetlen anyagait. Következménye ennek az, hogy a
csontok hamarosan elmállanak, tönkremennek. Nézete szerint,
ha az exhumálást 20 év múlva végezték
volna, akkor a csontoknak nyoma sem maradt volna, sõt a ruhanemûek
is talán elpusztultak volna. Id. dr. Hints Eleknek 1919-ben, korán
bekövetkezett halála után a Bolyai koponyákat a család
visszaadta a marosvásárhelyi református kollégiumnak.
A koponyák feldolgozása, róluk másolatok készítése
céljából i f j, dr. Hints Elek 1935-36-ban hat hetet
töltött a marosvásárhelyi Bolyai Múzeumban."
"1960-ban
magyar és román bélyegeken megjelent egy Bolyai Jánosnak
tulajdonított arckép, amelyet Adler Mór festménye
alapján készítettek. Sok más helyen is közölték
e képet, késõbb azonban megállapították,
nem eredeti, nem Bolyai Jánost ábrázolja."
(Weszely Tibor) 
...  
Az
egész világon elterjedt NEM Bolyai Jánost
ábrázoló kép Adler
Mór (1826-1902) alábbi 1864-ben festett oljafestménye
alapján készült. (A festmény a magyar Bolyai János
Matematikai Társulat igazgatói irodájának falát
díszíti.) 
Valójában
kit ábrázol Adler Mór 1864-ben festett olajfestménye?
Íme
egy furcsa hipotézis! Friedrich Nietzsche (1844-1900) A
festményen sehol sincs feltûntetve, hogy az Bolyai Jánost
ábrázolná, viszont Lühnsdorf
Károly (1893-1958)
készített a képrõl egy rajzot, amelyre Õ
írta rá önhatalmúlag Bolyai János nevét,
valamint a következõ szöveget:
"Rajzoltam az egyetlen megmaradt Bolyai János arcképnek
Adler Mór (1826-1902) óbudai festõmûvész által
1864-ben készített eredeti utáni -festménye alapján-
Lühnsdorf Károly"
Az
eredeti olajfestmény és a rajz másolata (a
rajz eredetije a Bolyai családé)
a Bolyai János Matematikai Társulat birtokában van. Hogy
a kép honnan került oda, ma már senki sem tudja pontosan. Az
idõsebbek között azonban, van aki arra emlékszik, hogy
a képet valamilyen katonai intézmény ajándékozta
a Társulatnak Bolyai János arcképe gyanánt, a rajzzal
együtt.
| Az
elõzmények részletes ismertetése, illetve tényszerû
pontosítása megtalálható | |  Dr.
Branislav Petronijevi szerb fordítása 1928-ban jelent
meg Belgrádban. Petronijevi ajánló verset is írt
az APPENDIX elé. A szerb fordítás
teljes szövegét és az ajánló vers szerb és
magyar változatát egyaránt Vida János a Zentai
(Szerbia) Bolyai Farkas Alapítvány elnöke adta közre. | Georg
Bruce Halsted texasi matematika professzor angol fordítása
már 1891-ben megjelent. Úgy emlékezett meg az APPENDIX-rõl,
mint az emberi gondolkodás történetének legcsodálatosabb
kéttucatnyi oldala. |
A
Bolyaiak nemzetközi meg(el)ismertetésének úttörõi | 
Richard
Baltzer (1818-1887) drezdai professzor
figyelt fel a Bolyaiak nevére elsõként az 1860-as évek
elején, Gauss levelezé- sének feldolgozásakor. | 
Guillaume
Jules Hoüel (1823-1886) Bordeaux-i
egyetemi tanár, sokat tett a Bolyaiak nemzetközi megismertetése
érdekében. Lefordította Bolyai és Lobacsevszkij mûvét
is franciára.
| 
George
Bruce Halsted (1853-1922) amerikai matematikus,
aki 1896-ban ellátogatott Marosvásárhelyre és angolra
fordította Bolyai János fõ mûvét az Appendixet.
|
Bolyai
János ábrázolásai mûvészi
fantáziával |
Zsigmond
Attila (1927-1999) marosvásárhelyi festõmûvész
a korabeli leírásokat és a szájhagyományok
útján terjedõ népi legendákat, valamint a Bolyai
János fiáról (Bolyai Dénesrõl) készült
képeket és azt a hiteles forrásokból vett értesülést,
hogy Bolyai János nagyon hasonlított Klapka György tábornokhoz,
vetette egybe és ezek felhasználásával készítette
el a tus rajz arcképet.
| 
A
2002. évi Bolyai bicentenárium plakettje (emlékérme),
amelyet Széchenyi Kinga képzômûvész készített. |
......... További Bolyai ábrázolások
...  |
|